A Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum nyolcadikosainak ballagását ünnepelték pénteken délben a szatmárnémeti római katolikus székesegyházban.

A szentmisére tömérdek szülő, barát és hozzátartozó érkezett, hogy egy-egy virágcsokorral és jelenlétükkel tiszteletüket és támogatásukat fejezzék ki a végzős nyolcadikosok iránt.

A hagyományokhoz illően az ünnepség a ballagók a székesegyház előtt való felvonulásával vette kezdetét, ahonnan a diákok énekelve vonultak be a teltházas templomba.

Az ünnepséget nm. és ft. Schönberger Jenő megyéspüspök köszöntése nyitotta meg, amelyben többek között a diákok előtt álló jövőről és Isten gondviseléséről beszélt. “Ti vagytok a jövő! – szokták mondani, s ez igaz. Nem mindegy, hogy hogyan készültök a korai jövőre, ami Isten áldásával kívánom, hogy legyen tele. Csak ahhoz nektek is meg kell tennetek a magatokét. Azért imádkozunk ebben a szentmisében, hogy hálát adjunk a Jóistennek, hogy idáig elsegített benneteket, és lassan a felnőtt kor küszöbéhez értek. Hamarosan azonban azt is átlépitek, ezért nem mindegy, hogy hogyan készültök, hogyan dolgoztok, hogyan tanultok.” — magyarázta a megyéspüspök, majd emlékeztette a diákokat, hogy ne felejtsék el megköszönni a tanárok és szüleik beléjük fektetett munkáját.

A szentmisén Pakot Géza jezsuita atya, a líceum spirituálisa szolgált, a szentleckét pedig két nyolcadikos diák olvasta fel a gyülekezetnek. A mise keretében a jezsuita atya kitért arra, hogy iskolájukban mennyire családias a hangulat és milyen fontos szerepe van a szeretetnek, és azokra a kérdésekre is kereste a választ, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy üdvözüljünk, illetve ahhoz, hogy megvalósuljon, amire vágyunk. Mint mondta, fontos, hogy tudjuk hol vagyunk és mit kell tennünk, ugyanakkor ne felejtsük el legerősebb fegyverünket, a szeretet. “Bárhová is mész, tudjad az embereket szeretni teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és akaratodból – akkor lesz szép az életed. Akkor kapod meg az örök életet.” — magyarázta Pakot Géza.

Beszéde végén emlékeztette a diákokat, hogy a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceumban továbbra is rendszeresen fognak imádkozni, ám azok, akik elkerülnek iskolájukból, ne feledkezzenek meg erről a szokásról. “Ha majd elmentek tőlünk, akkor ne felejtsetek el a lelkeket is ápolni, a lelketekért is imádkozni” – fejezte be beszédét a líceum spirituálisa.

Pakot Gézát követően a ballagók közül néhányan az oltár elé sorakoztak és közös kérésüket, imáikat vitték az Úr elé, amelyekre a gyülekezet minden könyörgés után egyhangúan válaszolt, megerősítve annak fontosságát. A diákok többek között az osztályközösség tagjaiért, a sikeres vizsgákért, a helyes döntésekért, a pedagógusok munkájáért és a szüleikért imádkoztak. 

A könyörségek után Jenő püspök megköszönte a szülők egykori bizalmát, amiért gyereküket a katolikus iskolába iratták, sok örömöt és büszkeséget kívánva nekik gyermekükhöz. “Olyan a gyerek, mint a kaktusz – néha azt is meg kell ölelni, különösen ebben a serdülő korban. Szeressék őket szeretettel (...)” – mondta a megyéspüspök, majd sok erőt, kegyelmet és örömöt kívánt a szülőknek és nagyszülőknek a ballagó fiatalokban, arra buzdítván őket, sokat imádkozzanak értük.

A misét Jenő püspök áldása zárta, majd Kozán Dávid VII. osztályos tanuló egy Dsida verssel örvendeztette meg az egybegyűlteket.

A szavalat után Ádámkó István, a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója vette át a szót és köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédében a lelki élet három alapkérdése, a tűz, a szabadság és a szeretet problematikája köré építette mondanivalóját. Kifejtette: az eltelt tanévek alatt igyekeztek felvértezni diákjaikat tudással, és próbálták megerősíteni őket hitükben. Úgy vélekedett, hogy csak a tudás, vagy csak a hit önmagában kevés, viszont ott, ahol a tudás hittel párosul, közösség születik, krisztusi közösség, fő céljuk pedig az volt az eltelt évek alatt, hogy ezt megértessék azokkal, akik a katolikus iskolát választották.

“Kedves nyolcadikos diákok! Életetek egy korszaka most lezárul, és egy új kapu előtt toporogtok, bebocsátásra várva. Minden rajtatok múlik. Felelősséggel tartoztok minden egyes léptetekért, nagy jelentőséggel és súllyal bír minden egyes kitekintésetek és lábnyomotok. Bízom benne, hogy most is jól fogtok dönteni és választani, a továbbtanulást illetően. Kívánom, hogy a belső szabadság megtapasztalása segítsen benneteket ebben.” – buzdította a diákokat az igazgató, mondván, minden pedagógusnak és szülőnek köszönettel tartoznak az eddigi támogatásért.

Beszéde végén Ádámkó István felhívta a diákok figyelmét, hogy bár valami véget ért, nem a búcsúról kell szóljon a ballagásuk napja. “A mai nap számotokra nem a búcsúzás, hanem a hálaadás napja. Hálát kell adnotok minden egyes pillanatért, amelyet ajándékba kaptatok Istentől” – magyarázta az igazgató, majd sok sikert kívánt a diákoknak.

A ballagás zárómozzanata a díjátadásból állt, amely során Csapó-Ilyés Attila igazgatóhelyettes és Ádámkó István igazgató hosszas dicséretözön közepette adta át a különféle tanulmányi- és érdemokleveleket a kisballagóknak. Az idei évben Finta Fekete Tekla 9,97-es médiával lett évfolyamelső.

Szabó Beatrix

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!