A román rendszámú buszban öt, orosz kék jellegű, kitöltetlen állatútlevéllel szállított három-négy hónapos cicát találtak ellenőrzésük során a vámhivatal dolgozói.
A NAV munkatársai értesítették a hatósági állatorvost, aki megállapította, hogy az állatok nincsenek beoltva és chip sincs bennük. "A cicákat elkobozta a kormányhivatal és állatvédő egyesülethez kerültek" – írták, azt azonban nem pontosították, hogy tulajdonosuk egy különösen macskaszerető személy-e, vagy „csempészáruról” van szó.

Az orosz kék macskák az oroszországi Arhangelszkből származnak, és különböző források szerint az 1800-as években tűntek fel a kikötővárosokban a karcsú, kék színű cicák. Innen, hajókon jutottak Angliába és Észak-Európába az 1860-as években. Először 1875-ben mutatták be a fajtát kiállításon a londoni Crystal Palace-ben. Az egyik első orosz kék tulajdonosa egy angol hölgy, Mrs. C. Carew Cox volt, aki 1893-tól egyre gyakrabban vett Arhangelszkből érkező macskákat — többek között ezek a cicák voltak Lingpopo és Olga nevű nőstényei, és egy Moscow nevű kandúrja. Olga az akkori idők egyik leghíresebb orosz kék cicájának anyukája lett, az  1898-ban született Bayard-é. 
A fajta 1912-ben kapott külön osztályt a macskakiállításokon. A II. világháború után nagyon kevés standardnak megfelelő macska maradt életben, ezért felmerült a beltenyésztés problémája. A tenyésztők kénytelenek voltak más fajták segítségével bővíteni a vérvonalakat, elsősorban kék jegyű  sziámit és  brit kék macskát vontak be a tenyészprogramokba. A sziámitól örökölték kecses formájukat, viszont nem kívánt külső jegyeket is szereztek: sokáig hatalmas problémát okozott a tenyésztők számára a fehér medál. Ez hibának számít, és mára szerencsére egyre ritkábban fordul elő. Sokáig arhangelszki kéknek nevezték őket, majd 1939-ben kapta meg hivatalosan is az orosz kék nevet.

Az előkelő megjelenésű cicusokat átlagosan 350 – 500 lejért lehet megvásárolni a tenyésztőktől.

Hírszerkesztő