Mert azzal nem megyünk előre, hogy kormányok váltják egymást, az újonnan hatalomra kerülők pedig minden hibát az elődeikre hárítanak, és máris elkezdik az újabb hibák halmozását.
A jelenlegi politikában jobb- és baloldali pártok küzdenek egymás ellen, s ha ezeknek a pártoknak elemezzük a programjait (ha vannak egyáltalán konkrét programok), azt látjuk, hogy alig van köztük ideológiai különbség, szinte hasonló módon próbálják megoldani ugyanazokat a problémákat. Nézzük meg, mit jelent valójában a jelenleg legjobban elterjedt jobboldaliság és a baloldaliság, a liberalizmus és a szociáldemokrácia a politológusok megfogalmazásában.
A liberalizmus, más néven szabadelvűség a szabadságot jelentő liberty szó után alapvetően a személyes szabadságon és törvény előtti egyenlőségen alapul, vagyis a szabad gondolatok széles spektrumát jelentő eszmerendszer, melyek közös vonása, hogy az egyén szabadságát jelölik meg mint legfontosabb politikai célt.
A szociáldemokrácia baloldali politikai és gazdasági ideológia, a szocialista mozgalom egyik irányzata. Támogatja az állam gazdasági és szociális beavatkozását, elősegíti a társadalmi igazságosságot a piacgazdaság keretein belül. Sürgeti a valódi béralku megkötését, mely által a bérek folyamatos emelését kívánja megvalósítani. Alapvetőnek tartja a képviseleti demokráciát, de nem zárkózik el a részvételi vagy közvetlen demokráciától.
A jobboldal azon politikai eszmék, ideológiák csoportja, melyek fő jellemzője a társadalom hierarchikus felépítésének elfogadása, az emberek közötti társadalmi és anyagi egyenlőtlenség adottságként kezelése és helyeslése.
A baloldaliság eredetileg a forradalmi, demokratikus politikai magatartás megjelölése volt. A korabeli ideológia szerint a baloldaliság gazdasági és társadalmi törvényszerűségek figyelmen kívül hagyásával, szociális frázisok hangoztatásával, nem forradalmi helyzetben alkalmazott, úgynevezett támadó taktikával kívánta a társadalmi forradalmat végrehajtani. A baloldaliság legnagyobb veszélyének azt tartották, hogy a társadalmi változást akarók egy részét zsákutcába viszi, módszerei pedig nagy visszahatást váltanak ki a néptömegekből.
Van-e napjainkban olyan párt, mely besorolható valamelyik említett kategóriába?
A politikai elit keresi a helyét a hatalomban, miniszteri tárcáját, államtitkári és más pozícióit, ha képtelen teljesíteni az ígéreteit, akkor azért az elődeit teszi felelőssé, első lépésként megváltoztatja az előző kormány határozatait, szabályrendszerét… Az ideológiáról nem esik szó, nem is igazán eshet, mert a politikusok nagy része számára ezek ismeretlenek, sokak szerint korszerűtlenek, az ilyen irányú elveket az Európai Unió szabja meg, nekünk csak követni kell azokat.

Elek György