Naponta hallunk a menekültválságról, a globális felmelegedés veszélyeiről, a politikai és gazdasági érdekek harcáról, a pénzközpontúság felé történő irányváltásról, a fogyasztói társadalom útvesztőiről, valamint a pénz megszerzéséért való rohanásról. Nem tudjuk eldönteni, hogy a mai világban ez a helyes út, vagy valami baj van az emberekkel, és nem azt az utat választják, ami jó irányba halad. Mert megvan még az az út — igaz, már kevesen járják —, amelyen azok haladtak — talán próbálkoznak még mindig —, akik nyugalomra, békességre, egymás megértésére, szeretetre vágynak. Különböző értékeket képviselő emberek élnek a mai világban — így volt ez mindig —, különböző módon határozzák meg az irányt, amely felé haladnak, különböző módon alakítják ki belső értékeiket. Egy ideje kezd nyilvánvalóvá válni, hogy megvannak az eszközök az emberek jellemének a formálására is. Most már csak az a kérdés, hogy az ember számára — bármilyen utat választva — van-e még lehetőség arra, hogy olyan környezetet teremtsen maga számára, amilyenre vágyik? Mi maradt meg abból, hogy a gyereket környezete formálja olyan felnőtté, amilyen az a környezet, amelyikben felnő? És a felnőtt embertől visszakapja-e az őt nevelő környezet azt, amit tőle kapott? Egy jó környezetbe a rossz csak kívülről kerülhet be, egy jó környezetből viszont csak jó kerülhet ki, és annak a jónak talán lehet még annyi ereje, hogy hatást gyakoroljon a rosszra. Ezek a dolgok már így magukban sem egyszerűek, de még tovább bonyolódnak, ha figyelembe vesszük, hogy a jó és a rossz környezetben élők már rég nem egymással küzdenek, már nem is egymás mellett haladnak, hanem egy térben élnek. Egy térben él az, aki a politikai, gazdasági pénzszerzési érdekekért harcol azzal, aki nyugalomra, békességre, megértésre és szeretetre vágyik. Ebben a térben egy ideig a közösségi érdekek voltak túlsúlyban az egyéni érdekekkel szemben, de miután a mérleg serpenyője átbillent, elég hamar kiderült, hogy az egyénnek sem lett élhetőbb az élete. Hogy is lehetne, ha egy megosztott közösségben él? A következő kérdés, amire választ kell keresni: milyen esélye van a jóléti társadalomban annak az egyénnek, amelyik kijelöli az irányt az általa jónak tartott úton, meghatároz egy értékrendet és aszerint él? Közösségi célokat elérni, közösségi érdekeket megvalósítani csak úgy lehet, ha az egyén feladja az egyéni vágyainak egy részét. Minél több egyén tartozik egy közösséghez, annál több értékrend ütközik. Ha csupán a legkisebb közösséget — a családot — elemezzük, már értékrendbeli különbség jelentkezhet a családalapításkor, azaz a szülők házasságkötésekor. A gyerek, a gyerekek sem örökölhetik mindkét szülő minden tulajdonságát. A globalizációval együtt jelentkező új életforma már teljesen kizárja a klasszikus közösségi életformát, a konzervativizmust felülírja a liberalizmus, ami nagyon sok esetben az emberi kapcsolatokat is új alapokra helyezi.

Elek György