Helyi érték

Ünnepvárás — ajándékozás (II.)

2017.12.05 - 13:00

A Szatmári Friss Újság szerkesztőségében meghívott vendégek beszélgettek arról, hogyan várták az ünnepeket régen és ma, milyen változásokon mentek és mennek át az ajándékozási szokások, mennyire vált fogyasztáscentrikussá a Mikulás és a karácsony.

 

A beszélgetésen részt vett: dr. Frigy Szabolcs egyetemi tanár, iskolai tanácsadó, Elek Kinga, a Szatmárnémeti Református Gimnázium aligazgatója és lánya, Lilla, dr. Lukács István szülész-nőgyógyász, Máthé Róbert református lelkipásztor, Máthé Gabriella tanítónő, Szejke Judit, a Borókagyökér Egyesület elnöke, Barna Karola pszichológus, ügyfélszolgálati szakmenedzser és Szabó Kinga Mária, a Szatmári Friss Újság riportere. A beszélgetést moderálta: Elek György.

Máthé Gabriella elmondta, hogy ebben az időszakban az iskolában arról beszélgetnek a gyerekekkel, ki mit kér a Mikulástól. Volt olyan gyerek, aki tizenegy dolgot kért. Ha ezeket az ajándéktárgyakat nem a Mikulás hozná, hanem meg kellene vásárolni, nagyon sokba kerülne, mert méregdrága dolgokat kért a gyerek. A gyerekek — mint ahogy azt Frigy Szabolcs is elmondta — úgy gondolják, ilyenkor kérhetnek. Mindent, amire az év során vágytak, ilyenkor el lehet kérni, mert jön a Mikulás, és elhozza ingyen, a szülőket sem kell terhelni. Vannak gyerekek, akik már hatévesen hasznos dolgokat (cipőt, zoknit stb.) kérnek. Meglátszik az, hogy melyik családban mit nevelnek bele a gyerekbe, milyen igényt fejlesztenek ki benne a Mikulással és karácsonnyal kapcsolatban. Nagyrészt a szülőktől függ, hogy milyen irányba befolyásolják a gyereket kicsi korában. A Máthé család kisebbik gyereke első osztályos, és néhány éve kialakították azt a szokást, hogy a karácsony legyen egy olyan ünnep, ami a régi hagyományokra épül. Ha nem is mindenben, de amennyire lehet, maradjanak meg a hagyományos szokások. Talán szerencse az is, hogy vidéken élnek, ahol még szokás a kántálás. A gyerekek szenteste délutánján elmennek kántálni, ők már tudják, hogy a kántálásnak mi a lényege. Sajnos a kántálás is elcsúszott az anyagiak irányába, hogy pénzt gyűjtenek, de a Máthé gyerekek tudják, hogy ők kántáláskor örömöt hirdetnek. Olyan énekeket válogatnak, amelyek Jézus születését hirdetik. A másik fontos dolog a családban, hogy hagyományos ételeket esznek karácsonykor: együtt fogyasztják el a töltött káposztát, miután elmennek a vendégek, de ott van az asztalon a kalács és egyebek. A Mikulás sajnos náluk is kezd elanyagiasodni, a gyerekek olyan dolgokra vágynak, mint a legtöbb gyerek, de jó, hogy hisznek a Mikulásban. A szülők igyekeznek arra irányítani a gyerekek figyelmét, hogy olyan dolgokat ajándékozzanak, amiket ők készítenek. Egymást szeretettel és kis apró figyelmességekkel kell megajándékozni — vallják.

Szabó Kinga Mária elmondta, hogy gyerekkorában mindig valami kisebb, apróbb dolgot (gyümölcs, édesség stb.) kapott a Mikulástól, a nagy ajándékot mindig az angyal csempészte a karácsonyfa alá. Ez is teljesen felborult, mert manapság már tizenegy dolgot kér a gyerek a Mikulástól, az ajándék összege jelentősen túllép azon, amit majd az angyal hoz, így a gyermek sem tudja úgy értékelni, mert nem tudja megítélni, hogy mi az érték. Szabó Kinga Mária nem érti, mi az oka annak, hogy a Mikulás mostanság kezdi elfelejteni a virgácsot. Régebben ezt minden gyerek megkapta, mert egyik sem volt olyan tökéletesen jó egész évben, hogy azt ne érdemelje meg, ne legyen helye a Mikulás ajándékai mellett — nem díszként, hanem inkább egyfajta intésként.

Elek Lilla számára a karácsony minden évben nagy élmény, hiszen ilyenkor mindig együtt a család. Bármilyen ajándékkal lepik meg, mindig örül, mert számára az őszinte szándék a fontos. Azonban legjobban a könyv boldogítja, erre is figyelmeztette a Mikulást. A levélben zárójelbe tette, hogy az édességet is elfogadja. Nemcsak kapni szeret, hanem adni is, mert számára az ajándékozás kölcsönös. A karácsonyfát ő díszíti egyedül.

Szejke Juditéknál sokáig az angyal hozta a karácsonyfát, de egy idő után küldött egy levelet, hogy túl sok helyre kell mennie, és megkérte a gyerekeket, hogy segítsenek feldíszíteni a fát.

Máthé Gabrielláéknál is az történt, hogy az angyal felhatalmazta a gyerekeket arra, hogy elmenjenek, és válasszák ki azt a fenyőt, ami nekik tetszik. A család közösen vásárol fenyőfát, és szintén közösen díszítik fel.

Frigy Szabolcs az elhangzottakkal kapcsolatosan megjegyezte, hogy a gyerekkor egy mítoszteremtő és mítoszmegélő korszak. Most mintha azt élnénk meg, hogy a gyerekkornak sem adunk elég időt, nagyon lerövidül a gyerekkor, és mítosz nélkül nőnek fel a gyerekek, nagyon hamar bekapcsolódnak a fogyasztásba. A Mikulást élik meg a gyerekek úgy, hogy kontrolljuk van a fogyasztás felett. Év közben nem mondhatják meg, hogy mit vásároljon az anyuka, de a Mikulás egy olyan pont, ahol a gyerekek úgy érzik, hogy kontrollálják a fogyasztást. A tanítónénik is látják, hogy a nevelés is fogyasztásközpontú lett: ha rossz a gyerek, nem kap játékot, ha jó, akkor igen. A hagyományos pedagógiával ellentétben ma a szülő a büntetést is a fogyasztáshoz kapcsolja. A gyereknek ma az a legnagyobb büntetés, ha elveszik a telefonját. Az, hogy a gyerek megbántja a szülőt, sehol nincs a nevelés reflekciójában, mutatott rá a szakember. Ha megvizsgáljuk, hány éves korban kapcsolódik be a gyerek a fogyasztói társadalomba, most azt éljük meg, hogy a Mikulás az első olyan pont, amikor behatolnak a fogyasztói társadalomba. Ez így nincs jól. A gyerek már nem éli meg a misztikus jellegét a Mikulás-kornak.

Elek Kinga hangsúlyozta, hogy a nagyobbaknál kezd kialakulni egy olyan szokás, hogy megajándékozzák egymást az osztályokon belül is, megmaradt az a hagyomány, hogy válasszanak társat az ajándékozáshoz. Az ajándékot van, aki megvásárolja, van, aki maga készíti el. Nagyon sok gyerek épp amiatt veszíti el a szüleit, mert azok kimennek külföldre dolgozni, hogy minél több pénzhez jussanak, onnan küldik haza a pénzt a gyerekeknek. Nagyon sok középiskolás van, aki egyedül él, egyedül menedzseli az életét. Ezek a gyerekek sok mindent megengedhetnek maguknak (a legjobb telefonok, a legjobb cipők és ruhák), a legfontosabbat viszont nem kapják meg, ami nem más, mint a szeretet és az odafigyelés. Pedig a gyerekekkel csak szeretettel és odafigyeléssel lehet bármit elérni. A szülők nem fogják fel, hogy milyen nagy sérüléseket okoznak a társadalomnak és a saját gyerekeiknek. Ugyanez a helyzet azokkal, akik elmennek külföldre tanulni, és ott maradnak. Ezek a fiatalok nem maguktól találják ki, hogy elmennek, hanem éppen a szülők segítik hozzá őket ehhez, adják meg a lehetőséget anélkül, hogy felmérnék a következményeket.

Máthé Gabriella arról beszélt, hogy a Szatmárnémeti Református Gimnáziumban a tizedikesek ajándék muffint visznek a kicsiknek, eltöltenek velük egy kis időt, együtt játszanak velük, időközben pedig betoppan a Mikulás is.

Máthé Róbert elmondta, hogy a fiatalabb generáció körében tapasztalható, hogy már nem a régi hagyományok szerint ülik az ünnepet, hanem elutaznak valahova. Ha nem is engedhetik meg a wellnesshétvégét úgy, ahogy a nyugati társadalomban, de felkeresnek egy távol élő rokont. Már gyakori jelenség az, hogy az egész család elutazik, de olyan példák is vannak, hogy itt, a közelben valamelyik motelben vagy szállodában töltik az ünnepet. Az idősek azok, akik várják az ünnepet a megszokott rendben, sokan inkább azért, mert olyankor szokták a gyerekeik meglátogatni őket. Már számukra sem a központi üzenetről, az ajándékozásról, a szeretetről, ennek a megéléséről szól az ünnep. Van néhány régi hagyomány, amit megpróbálnak feleleveníteni, de nem is tudja már a huszonegyedik századi ember, hogy minek mi a háttere.

Lukács István gyerekkorára visszaemlékezve elmondta, hogy abban az időben összegyűlt az egész család, hogy együtt ünnepeljen. Nagyobb korában vette észre, hogy édesanyja sokat készült az ünnepre, s amikor eljött a szenteste, már annyira fáradt volt, hogy alig tudott elmenni a templomba. Miután Kolozsvárra került egyetemre, minden megváltozott. Néha sikerül hazajönni karácsonykor, de már nem lehet érezni a karácsonynak azt a régi meghittségét és hangulatát. Több évben előfordult már, hogy még a karácsonyi készülődéskor csomagol, és megy vissza Kolozsvárra, mert éppen ügyeletes. A karácsonyi ügyelet semmiben sem különbözik a többitől: a betegeket ugyanúgy el kell látni, ugyanúgy születnek gyerekek. A karácsonykor született gyerek mindig külön öröm a szülők számára, de az orvos számára ugyanaz a feladat, mint máskor. A karácsonykor született gyereknél a szülők tesznek egy összehasonlítást, hogy az ő gyerekük is akkor született, amikor a kis Jézus. Máthé Róbert megjegyezte, hogy Németországban például, de más országokban is karácsonykor és szilveszterkor telt ház van a szülészeten, mert akik csak tehetik, előjegyeztetik a szülést ezekre a napokra. Már Magyarországon is komoly anyagi juttatást kap az év elsőszülöttje, emiatt is kezd kialakulni egyfajta harc.

Szejke Judit megjegyezte, hogy a Borókagyökér Egyesület egy évben kapott a Mikulástól olyan muffint, amiben voltak kis cédulák egy-egy üzenettel.

Elek Lilla elmondta, hogy ő a cipőjében találja meg minden évben a Mikulás ajándékát. Erre fel kell készülni, hogy minél tisztább legyen.

Máthé Róbert számára gyerekkorában nagy izgalmakkal járt a várakozás. Mindig számolta, hányat kell még aludni, amíg jön a Mikulás. Abban az időben nem mindig kapták meg azt az ajándékot, amit kértek. Valahol ott van a gond, hogy a mai szülő úgy gondolja, gyermeke esetleg lelkileg sérülhet, ha nem azt kapja, amit kért. Kérdés, hogy vajon mindig mindent megkap-e, amit kér. Vagy ha nem, az lelkileg nem olyan káros? Valahol hozzátartozik a gyerekkorhoz, a felnőttkorhoz való alkalmazkodás, megérés. A felnőtt már tudja, hogy az életben nem kap meg mindent, amit szeretne.

Máthé Gabriella hozzátette, hogy nem kapunk meg mindent a szülőktől, mert nem biztos, hogy van rá anyagi keret. A Mikulás egy olyan csoda a gyerekek életében, akitől jogosan várják el, hogy igenis hozza el azt, amit kérnek tőle, mert ő megteheti. Ezért mernek a gyerekek határok nélkül kérni a Mikulástól.

Szejke Judit elmondta, hogy tizenhét éves fia felhívta telefonon, hogy nézze meg a szobájában, járt-e már a Mikulás. Szabó Kinga Mária is bevallotta, hogy még ma is várja a Mikulást, pedig évei számát tekintve már rég nem gyermek.