Nem volt kegyes az időjárás a nagykárolyiakhoz, akik a nemzeti ünnep utáni napon, március 16-án tartották idei megemlékezéseiket. Az alkalomból szervezett három rendezvény közül kettő szabadtéren zajlott, míg a fő esemény a városi színházban.

Nagykároly is csatlakozott a Szatmárnémetiben megszervezett központi ünnephez, ezért a hagyományos ünnepséget nem csütörtökön, hanem március 16-án, pénteken tartották meg a városban. A pénteki rendezvény lebonyolítása a többéves gyakorlatot követte.

Délután a nagykárolyi református temető előtt gyülekezett az a néhány személy, aki meghallgatva a Történelmi Vitézi Rend nagykárolyi széke tagjainak felhívását kilátogatott, hogy koszorút helyezzen el az 1848-asok sírjánál. Hét személy jelent meg a megemlékezésen, majd innen a Mesterrészi temetőhöz ment a tisztelgők maroknyi csapata, ahol szintén koszorút helyeztek el.

A rendezvények folytatásaként 16 órától főhajtással egybekötött koszorúzási ünnepség zajlott Petőfi Sándor városközpontban található mellszobra előtt. A rendezvényen rövidke köszöntőbeszédet mondott Kovács Jenő polgármester, aki megragadta az alkalmat arra, hogy exkuzálja a nagykárolyi ünnepség egy nappal történő elhalasztását. Az eseményre a zord időjárási körülmények ellenére sokan kilátogattak, viszont a résztvevők száma messze elmaradt a korábbi években tapasztaltaktól.

A szobor előtt hosszas, történelmi részletességekre a messzemenőkig kitérő beszédet mondott Gnandt Zoltán szaktanfelügyelő, a szatmárnémeti Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum történelemtanára. Az ünnepséget a Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceum diákjai: Popelmaier Sandra, Kocsis Anett, Rák Gergő és Török Bálint szavalatai tették ünnepibbé. A diákokat Kiss Hajnalka és Hargitay Erzsébet tanárnők készítették fel. A kulturális programot koszorúzás követte. A helyi önkormányzat és a politikai pártok képviselőin kívül Nagykároly magyarországi testvérvárosainak, Polgárnak, Orosházának és Mátészalkának a küldöttei is koszorút helyeztek el. Koszorúztak még a Kalazanci iskola, az Elméleti Líceum, a HÁLÓ Egyesület, a mezőpetri RMDSZ, Mold Máriusz és barátai részéről, valamint az RMDSZ megyei parlamenti képviselőinek részéről érkezett küldöttek is.

A március 16-ai ünnepség központi rendezvényének idén is a Nagykárolyi Városi Színház volt a helyszíne. Itt 17 órától kezdődően Szolomájer Tímea tanítványai, a Dömdödöm csoport amatőr színjátszói mutattak be ünnepi műsort, amelynek létrejöttében közreműködtek a Canticum Novum Kamarakórus tagjai, a Rekettye Kulturális Egyesület táncosai, valamint Bogáti Bokor Ákos kulturális szakreferens is.

Az ismételten rendhagyóra sikeredett, a diákok által megírt darab a mai fiatalok, tinédzserek szemszögéből szerette volna megmutatni a világ mai történéseit, azt, hogy mi is érdekli a mostani fiatalságot, illetve hogyan is élik ők át mindezt. Emberségesebb, egymással sokkal törődőbb világot szeretnének a fiatalok, mondták ki a darabban, az ő forradalmuk tizenegy pontjának megfogalmazása során, azonban, hogy az ő forradalmi erőfeszítéseiket siker koronázta-e, az nem derült ki a darab végén.

Az előadást megelőzően Kovács Jenő polgármester mondta el ünnepi beszédét. Kitért a magyarországi parlamenti választásokon való részvétel fontosságára és arra, hogy ezekben az időkben még inkább előkerül az összefogás ügyének fontossága. Szólt arról is, hogy polgármesterként fontosnak tartja az élhető város megteremtését a nagykárolyiak számára, illetve azt is, hogy olyan körülményeket biztosítsanak a ma fiataljai számára, hogy ezzel az elköltözötteket is vissza lehessen csábítani szülővárosukba, „hisz értékes embereket veszítettünk már el, s arra kell törekednünk, hogy megállítsuk ezt a kivándorlási folyamatot” — mondta.

A nemzeti ünnep alkalmából szervezett nagykárolyi ünnepség a Himnusz eléneklésével ért véget.

Tőtős Tímea