Tasnádon tegnap délelőtt a református templomban, délután a moziteremben emlékeztek meg az 1848. március 15-i eseményekről. Az előadók a márciusi ifjak üzenetét tolmácsolták a hallgatóságnak.

Pakulár István helyi lelkipásztor igehirdetésében arra összpontosított, hogy a templomi megemlékezéseken is figyelembe kell venni, hogy mi Jézus követségében járunk. Az, ami 1848. március 15-én történt, nagy tettnek számít ma is, bár sok akkori álom még ma sem vált valóra. Isten templomában a megemlékezésekkor is Isten üzenetét kell meghallgatnunk. Sokat változott az emberek lelkülete, sokan lemondanak az anyagiak miatt arról, amiben hisznek. Manapság sok az üres szó, pedig tettekben kellene ragaszkodni a közösségünkhöz.

Elek György újságíró ünnepi beszédében kiemelte: „Hinnünk és tudnunk kell, hogy mi itt Tasnádon, Sződemeteren, Erdődön, Börvelyben, Szamoskrassón, Sárközújlakon, Bogdándon, Szilágypéren és a legkisebb településen is mint nemzeti közösségek, az egész emberiség számára külön szín és érték vagyunk, és értékeink, hagyományaink őrzése, ápolása és megtartása legszentebb kötelességünk. Miben lehet ma Petőfi példaképünk? Mindenekelőtt abban, hogy megértette korát, és teljes felelősséggel vállalta korának feladatait, hogy a 19. század negyvenes éveinek körülményei között igaz hazafi volt, tudta és hirdette, hogy meg kell a világot változtatni. Manapság a mi feladataink sem kisebbek, és vállalásukért ugyanúgy felelősséggel tartozunk, mint Petőfiék annak idején”.

Délután a moziteremben az RMDSZ helyi szervezete és az Ady-Kölcsey Egyesület tartott megemlékezést. Katona Péter, az RMDSZ helyi szervezetének elnöke hangsúlyozta: „1848 hősei egy igazi családot alkottak, bár nem mindig és mindenben értettek egyet, mégis képesek voltak egymásért, egy közös ügyért akár az életüket is feláldozni. Ma, 2015. március idusán a mi szabadságunk zászlaja nem véres, mint volt egykor 48-ban. A mi szabadságunk zászlaján most egyetlen szó áll: MEGMARADÁS. Ma, amikor az iskoláink például itt Tasnádon a megszűnés határán vannak, a fiatalok elvándorolnak, az emlékezés már kevés. Csupán remélni egy jobb jövő eljöttét, ma már nem elég. Tettekre, szívós munkára van szükség megmaradásunkért. Fontos, hogy megértsük, együtt kell gondolkoznunk és tennünk egy szebb jövőért. Akkor leszünk egy igazi család, ha egymásért kiállunk, egymás gondját, baját megértjük, és minden tudásunk, erőnk szerint segítünk. 2015. március 15-én szeretném azt hinni, hogy mi, tasnádi magyarok egy igazi család vagyunk.”

Köszöntőt mondott Erdei D. István parlamenti képviselő, az ünnepi megemlékezést a helyi fiatalok műsora tette még emlékezetesebbé.