Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eseményeire emlékeztek tegnap délelőtt Avasújvárosban. Az ünnepi esemény mindkét helyszínén — úgy a templomban, mint a hősök emlékművénél is — szép számban, szívvel-lélekkel volt jelen a gyülekezet.

Nem telik el úgy esztendő, hogy ne emlékeznének meg Avasújvárosban is az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről. A református egyházközség népes gyülekezete, a helyi ifjúság és az RMDSZ helyi szervezete évről évre karöltve szervezi meg az ünnepi megemlékezést.

Tegnap délelőtt 10 órától a harang hívószavára szép számban gyűlt össze az avasújvárosi református templom gyülekezete, hogy meghallgassa Gellén Sándor lelkipásztor, a máramarosi egyházmegye esperesének ünnepi igei üzenetét. A gyülekezeti ének után a férfikórus is szolgált: Tartsd meg hazánkat, Isten! — zengett az ének.

A lelkipásztor Mózes második könyve 20. részének 2. versére építette az igehirdetést: „Én az Úr vagyok, a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.”

Az ige kapcsán a lelkipásztor párhuzamot vont a választott nép és a magyarság sorsa között: minden szolgasorba taszított nép a szabadságért harcol, hiszen Isten is szabadnak teremtette az embert. Elmondta, hogy a március 15-i eseményeket nem lehet önmagukban szemlélni, sőt, ha az 1848-as év a magyar nemzet számára sok veszteséget hozott, inkább az 1849-es esztendő volt az, amelyről örömmel lehet beszélni. Isten szabadságot adott az embernek, a választás szabadságát, ezt elmondja Izraelnek, de majd Jézus Krisztus és az apostolok által minden népnek, hogy minden nép döntsön a maga sorsa felől, döntsön a maga jelene és jövendője fölött. Mert nemzet csak akkor lesz egy népből, amikor nem csak múltja van, hanem jövendőt is álmodik.

1848-ban is célok és álmok voltak. Az volt a cél, hogy megszabaduljunk a Habsburg fennhatóság alól, és meglegyen az, amit minden ember kívánt: a szabadság.

Az igehirdetést követően a gyülekezet ifjai rövidke, de annál lelkesebb műsorral készültek: a citeracsoport előadásában a gyülekezet meghallgathatta a Ha én rózsa volnék, a Gábor Áron rézágyúja, valamint a Kossuth Lajos azt üzente kezdetű dalokat, elhangzott Wass Albert Nagypénteki sirató című verse, valamint a Kormorán Isten ujja megérintett című dala is, végül pedig a Szózat közös eléneklését követően hagyta el a templomot a gyülekezet.

A hagyományokhoz híven az I. és II. világháborús hősök emlékművénél folytatódott az ünnepség, először Gellén Sándor esperes foglalta össze néhány mondatban a forradalom és szabadságharc eseményeit, majd Nagy Szabolcs, a Szatmár megyei RMDSZ ügyvezető elnöke szólt a gyülekezethez.

Elmondta, hogy bár a forradalom 170 éve véget ért, de a szabadságharc mind a mai napig tart: csak teljesen másképp, más szinten, mint ahogy azt az őseink folytatták. „Hiszen a szabadságunkért folytatott harc, ahogy azt a prédikációban is hallhattuk, egy folyamatos küzdelem, amelynek mindig új és új céljai vannak. A mai cél a kisebbségi létünkben való megmaradás biztosítása, hogy sok-sok év múlva ugyanígy ünnepelhessünk úgy Avasújvárosban, mint minden ma is magyarok lakta településen. Mert mi is a szabadság? Nemzeti szimbólumainkkal együtt, himnuszunkat ünnepelve, hőseinkre emlékezve, büszkén és félelem nélkül emlékezhessünk múltunkra, amiből erőt meríthetünk a jövőre. Ez a szabadság egy olyan szabadság, amely nem sért másokat, és nem vesz el másoktól, nem csorbítja mások jogait, egyszerűen csak a mi közösségünknek ad lehetőséget arra, hogy erősen folytathassuk a jövőt” — fogalmazott Nagy Szabolcs.

A beszédeket követően sor került a koszorúzás ünnepi mozzanatára is, majd két szavalat is elhangzott, s végül a Himnusz közös eléneklését követően véget ért az ünnepség.

Bajnai Botond