Március 15-e alkalmából kicsik és nagyok, gyerekek és felnőttek gyűltek kedd délelőtt a Nagypeleske központjában álló Petőfi Sándor-emlékműhöz, a forradalmár költőre, harcostársaira és a 174 évvel ezelőtt történtekre emlékezendő. Tiszta, napsütéses idő volt, és bár enyhén csípős szél lengedezett, szabadtéri megemlékezésre jobb időt keresve sem lehetett volna találni. Az ünnepséget a Jánk Károly által felkészített peleskei iskolások műsora nyitotta, akik az akkori „félelmes tavaszidőt” megidézve szavaltak forradalmi hangulatú verseket és énekeltek dalokat.

Az ezután az ünneplők elé lépett Béres Antal lázári polgármester felhívta a hallgatóság figyelmét, hogy ha a mai ifjú generáció már bele is született a szabadságba, azért még a tagjainak tudniuk kell harcolni a szabadságukért, ha olyanra fordul a sorsuk, vállalják fel magyarságukat bátran, és ne tétovázzanak, áldozzanak érte! Büszkék lehetünk arra, hogy magunkénak tudhatunk egy olyan forradalmárt, mint Petőfi, jelentette ki Béres, akire visszatekintve a remény és egy szebb jövő fénye sugárzik a szemekből ezen az ünnepen.

Barabás Erika lázári alpolgármester a fiatalokhoz szólva kifejtette, hogy a magyarság számára a haza az a hely, ahol az ember élni szeret, ahol őt szeretik, ahová ő tartozik, és ahol magyarul mondják a mesét, magyarul telnek a hétköznapok. Esterházy János szavait idézte: „Ne felejtsétek el egy pillanatra se azt, hogy magyarnak születtetek, és mint magyarnak kell meghalnotok. Ilyen szellemben neveljétek gyermekeiteket, mert egyedül ez biztosíthatja nemzetünk fennmaradását.”
Az ünnepi beszédeket főhajtás követte, a lázári községi RMDSZ, a lázári polgármesteri hivatal, a községi iskolavezetés, a vitézi rend és az Ady Endre Társaság képviselői koszorúzták meg a nagypeleskei Petőfi Sándor-emlékmű talapzatát, majd a résztvevők egy emberként énekelték el a magyar himnuszt.

Lázári ünnepség

Lázáriban az RMDSZ által szervezett március 15-ei ünnepség a református templomban kezdődött, ahol Barabás Erika lázári alpolgármester köszöntötte a szép számban összegyűlt résztvevőket, és összegzett: „Azért gyűltünk itt ma össze, mert büszkék vagyunk azokra, akik 174 évvel ezelőtt szembeszálltak az elnyomókkal.” A templomban Máthé Róbert vetési lelkész tartotta az ünnepi istentiszteletet, aki arra mutatott rá: a magyarság kollektív tudatának része a szabad lét, a magyar embernek alapvető lelki szükséglete a szabadság.
Béres Antal lázári polgármester ünnepi beszédében Jókai Mórt idézte, aki annak idején azt mondta „… a szabadságot, hazát, nemzeti nagyságot nem adják ingyen az istenek”, célozva arra, hogy ezek az értékek ma is kiállást kérnek. A jövőt határozhatja meg két fontos esemény, mutatott rá Béres, ami zajlik vagy küszöbön áll. Az egyik a népszámlálás, amelyiken mindenkinek vállalnia kell nyelvét és nemzetét, a másik a magyarországi választás, amelyiknek a kimenetele az anyaország nemzetpolitikai irányvonalát is meg fogja határozni a következő időszakra.

Ezek után a templomban községbeli fiatalok szavaltak és énekeltek, a forradalom hangulatát idézte meg a Lázári Keresztyén Generációk Egyesületének kórusa és a Petőfi Sándor nevét viselő lázári iskola diákjai műsorukkal. Az ünneplők ezt követően kivonultak a Petőfi-szoborhoz, amelyet körberaktak koszorúikkal, itt Néma Sándor lázári plébános mondott imát, majd közösen elénekelték a magyar himnuszt. Az ünnepnapi programsorozatot a szárazberki Lehajló Rozmaring Néptánccsoport előadása zárta az akkorra már felkapcsolódó utcai világítás fényénél.

Princz Csaba