Lelében tartotta közös március 15-i ünnepségét a Nagykárolyi Református Egyházmegye és a Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület.

A március 15-i ünnepség a református templomban kezdődött, majd a két világháborúban elesettek tiszteletére állított emlékműnél folytatódott.

A különleges esemény Nagy Sándor esperes igehirdetésével kezdődött, aki a 85. zsoltár versei alapján prédikált. Igehirdetésében felhívta a figyelmet arra, hogy a szabadságharc és a háborúk idején szülők váltak el gyermekeiktől, asszonyok férjeiktől, akiket soha többé nem láttak. Úgy veszítették el a magyar nép szabadságáért harcoló szeretteiket, hogy nem tudták azt, hogy hová és miként temették el családtagjaikat. Az itthon maradottak csendes imádságaikban hordozták a szabadságért küzdőket, valamint bízták azokat Krisztus kegyelmére és védelmére. Az igehirdetést követően az esperes köszöntötte a megjelent vendégeket, majd átadta a szót a meghívott előadóknak.

Fülöp István, a Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület elnöke, a Mátészalkai Járási Hivatal vezetője ünnepi beszédében így fogalmazott: „1848-ra úgy emlékezhetünk, hogy ma szabadon ünnepelünk. Szellemi, erkölcsi és közösségi értelemben abban az évben született meg a magyar nemzet. A virágba borult gazdag reformkor után etikai, szociális és nemzeti karakterünket ez a mindent átfogó, magyar közösségi érzés adta meg. Ekkor kezdődött a jövőnk, mert népből nemzetté lettünk. Nemzetté, vagyis egyetlen hatalmas közös vállalkozássá, melynek erkölcsi és érzelmi sodrása elszánt, végső hatalommá lett”.

Végh Balázs Béla, a Babes-Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Kara szatmári kirendeltségének vezetője történelmi áttekintésében elmondta, hogy a magyarság számára 150 év török uralom és 150 év osztrák fennhatóság után végre megteremtődött a szabadság lehetősége. „A szabadság megélhető egyénileg és közösségileg egyaránt. Ma a szabadság újra napirendi kérdés, hiszen naponta esik sérelem szerte a világon a szabadságjogban, a szabadságérzésben, a szabad gondolatok és a szabad hit gyakorlatában. Ez alól mi sem vagyunk mentesek. 1956-ban és 1989-ben újra a szabadság került az emberek zászlajára, és újra meg kellett érte küzdeniük. Nekünk, akik ajándékba kaptuk ezt a szabadságot, közös feladatunk, hogy megőrizzük azt. Ehhez eszközöket és lelkületet 1848 márciusából bőven meríthetünk” — mondta el az egyetemi docens.

Balogh Ferenc, Hadad község polgármestere beszédében rámutatott arra, hogy nap mint nap döntéseket kell hoznunk a szülőföldön maradás, a gyermekeink anyanyelvi oktatása és a gyermekvállalás kérdésében. Amikor ilyen döntések előtt állunk, akkor jusson mindig eszünkbe március 15-e, és ezáltal erőt kapunk arra, hogy helyesen döntsünk. Ez az ünnep ráébreszt minket arra, hogy magyarnak lenni mégiscsak jó. Magyarként élni érdemes, küzdeni azokért az eszmékért, melyeket a magyar forradalmárok 1848-ban meghirdettek.

Az ünnepi beszédeket követően a lelei ifjúság színvonalas és megható műsorát hallgathatták meg a jelenlevők, végül pedig a templomkertben található világháborús emlékműnél elhelyezésre kerültek a megemlékezés koszorúi.