Nagykároly

Ünnepi angyali mesében volt részünk

2015.12.24 - 12:00

Ünnepi angyali mese hallatszott az elmúlt hetekben szerkesztőségünk környékén. Ajándékokkal érkeztek az angyalok, angyali mosoly csillant fel a gyermekek arcán és boldogabb ajándékozók pillanthatnak ma az angyalok felé. Olvasóinak az idén is varázsoltak.

 

A Szatmári Friss Újság olvasói és az ASIEE – Asociaţia Împreună-Egymásért Egyesület közreműködésével közel ötven, a nagykárolyi 3-as Számú Általános Iskolában, valamint a Stella Maris Integrációs Központban tanuló nehéz sorsú gyermek fogalmazta meg kívánságát. A levélírás fontos feladatnak bizonyult, hiszen a különböző foglalkozásokon ez több motivációt adott a gyermekek számára, hogy helyesebben írjanak, fogalmazzanak, rajzoljanak, kézműves tárgyakat készítsenek.

 

„Soha ne mondjátok, hogy nincsenek angyalok, nézzétek meg ezeket a csomagokat, nektek hozták! Sok-sok angyal! Úgy néznek ki, mint Magdi néni vagy Béla bácsi, vagy mint bárki más, céljuk, hogy másokon segítsenek” — kezdte el az ajándékosztást Hompoth Mária iskolai mediátor, a nagykárolyi Stella Maris Integrációs Központ korábbi vezetője.

 

A mi mesénk a feltétel nélküli ajándékozásról, azokról az emberekről szól, akiknek lehetőségük van az ajándékozásra, és azokról a gyermekekről és családjaikról, akiknek nemhogy az ajándékozás lehetősége, hanem bizonyos esetekben a mindennapi betevő sem adatik meg, csak a mesék nyújthatnak alkalmat az ünnepre. Azok a mesék, amelyek a segítő emberek révén közelebb hozhatják a valóságot, a közel száz ajándék, ami szerkesztőségünkbe összegyűlt is egy ilyen történet. Az „angyalok” pedig felelősséggel tartoznak azokért, akiken módjukban áll segíteni. A vallási és erkölcsi nevelés támogatása pedig hozzájárul ahhoz, hogy közösségünkben több olyan ember legyen, aki nem a társadalomból kirekesztve éli mindennapjait, hanem annak hasznos tagjává válhat. Ez a küldetéstudat vezérli az ASIEE – Asociaţia Împreună-Egymásért Egyesület, a nagykárolyi 3-as Számú Általános Iskola és a Stella Maris Integrációs Központ munkatársait, az itt dolgozó önkénteseket, az időnként csatlakozó segítőket.

Karácsonyfa, hegedűszó lágy dallamai, „Ne hagyjátok a templomot (...)!” szól Reményik Sándor verséből gyermeki hangon a figyelmeztetés, mosolyok, ölelések, a meglepetés és meglepődés öröme, kíváncsi tekintetek fogadják az ideérkezőt, mindenki érzi, hogy ez egy ünnepi mese. Egy olyan történet, amelyben a Szatmári Friss Újság „Szépítsük meg együtt a nagykárolyi nehéz sorsú gyermekek karácsonyát! Legyen Ön egyikőjük „Angyala”!” nevű karácsonyi kezdeményezése révén az „angyalok” leveleket olvasva kívánságokat teljesítettek. Voltak visszatérő és eddig ismeretlen angyalok, távolról vagy a szerkesztőségből érkezők, olyan angyal, aki mindhárom évben eljött, vagy gyönyörű levelet küldött, vagy jó tanáccsal szolgált, vagy gondoskodóan a blokkot is a csomagban hagyta, ha véletlenül nem lenne jó a meleg cipő mérete. Viszont egy közös volt bennük, mindnyájan varázsoltak egy mosolyt, egy szebb karácsonyt és reményt arra, hogy angyalok még mindig élnek köztünk. Köszönjük, hogy ez ismét kiderülhetett!