A keresztény élet alapja, hogy a sorstragédiákat látva is hűségesek tudjunk maradni Istenhez — mondta Ft. Teffenhart István a Boldog Scheffler János halálának évfordulóján tartott szentmisén.

Kálmándon, Boldog Scheffler János szülőfalujában, a Szent Anna római katolikus templomban gyűltek össze tegnap egyházmegyés papok és hívek, hogy emlékezzenek a boldog vértanú halálára. A jilavai börtönben embertelen körülmények között raboskodott, kínzásokat elszenvedett és ezek következtében elhunyt püspök közbenjárását kérve a főcelebráns, Ft. Kühn Pál tiszteletbeli kanonok a szentmise elején azt mondta: „A világban ezer és ezer rehabilitációs per folyik, hogy a valamikori elítéltek becsületét tisztázzák, illetve újra megadhassák nekik az őket megillető tiszteletet. Egyházunkban nincsenek ilyen perek, mert életünket a jóságos Atya intézi. Ez a nap, Boldog Scheffler János püspök vértanúsága napja, ünnep. Kérjük az ő közbenjárását szentmisénkben, hogy Isten nekünk is adja meg azt az erőt, bátorságot, amelyre a mindennapokban szükségünk van. Minket nem üldöznek úgy hitünkért, ahogy őt üldözték, de a mindennapok vértanúságával kell bizonyítsuk, hogy Istennek adjuk, életünket Krisztusnak áldozzuk fel. Kérjük Mennyei Atyánkat azért is, hogy boldog püspökünket hamarosan a szentek között tisztelhessük.”

A szentbeszédet mondó Ft. Teffenhart István józsefházi plébános Dániel próféta élettörténetével vezette be az Istenért a végsőkig elmenni képes ember modelljét, majd ezt azonosította Boldog Scheffler János életpéldájában: „Ennek a jó hírű egyházközségnek és egyben a Szatmári Egyházmegyének is van egy Dániel prófétához hasonló kvalitású egyénisége. Boldog Scheffler János püspök igazi pap, apostolutód. Sorsa hasonlít a próféta, Dániel sorsához. A gondviselésbe vetett töretlen bizalmához nem fér kétség. Ahogy Dániel, ő is féltette a népét, hogy az ateista világban átveszi majd a pogányságot, elengedi az élő Isten kezét. Féltette népét az állami ateizmustól, a kommunisták vallásellenességétől. Féltette legyőzött, kiszolgáltatott és megalázott népének üdvösségét és jövőjét. Határozottan fellépett a hitélet korlátozása, az egyházi iskolák államosítása, a vallási egyesületek betiltása ellen. Ő nem akarta szellemi proletárrá nyomorítani a jövő nemzedékét, képes volt szembeszállni a pártvezérrel. Már ifjú korában ráérzett, hogy vallás nélkül, hit nélkül az emberi szív kietlen. Tisztán látta, hogy a közömbös valójában nem keresztény ember, még ha templomba jár is.”

Scheffler János életét végigkövetve, Teffenhart István a püspök halálának igazságtalansága fölött elmélkedett el: „Megfogalmazódik a kérdés, mi van akkor, ha a gonoszság legyőzi az igazságot, ha szemmel látjuk, hogy a gonoszság csatát nyer, és diadalmaskodik a jóság felett? Az egész keresztény élet alapja, hogy a sorstragédiákat látva is hűségesek tudjunk maradni Istenhez, mert egyedül ez üdvözít. János püspök tisztán látta ezt, és utolsó üzenetében is buzdított, bátorított. Ő hitte, hogy az Egyházban természetfeletti erő, isteni jelenlét van, és ennek forrásai a szentségek.”

A szentmise végén Ft. Néma Sándor köszöntötte a zarándokokat, a papokat és helyi híveket, majd a zarándokcsoportok még hosszan énekeltek a templomban, végül a kultúrházban szeretetvendégségen vettek részt, a helyi közösség meghívásának eleget téve.