Kettős ünnepségre került sor vasárnap a szaniszlói református templomban: Balla Árpád lelkipásztor beiktatására és a nőszövetség zászlajának a megáldására gyűltek össze a hívek.

Az ünnepi istentisztelet Ft. Csűry István püspök igehirdetésével vette kezdetét, aki a Lk. 6:43-45 igaszakasz alapján hirdette az igét. Az egyházkerületi főpásztor elmondta: „Minden fa a gyümölcséről ismertetik meg”. Ez az ige önvizsgálatra indítja a hallgatóságot, hisz nem lehet úgy elmenni mellette, hogy ne tennénk fel a kérdést: mi milyen gyümölcsöt termünk? Vajon mit mond nekünk ez a gondolat? Kinek látjuk magunkat, és milyen az identitásunk? Vannak helyzetek, amikor jónak látjuk magunkat, és olykor-olykor talán arra eszmélünk, hogy nem olyan gyümölcsöket termünk, mint amilyet Isten vagy éppen mi várunk önmagunktól. A gyümölcstermésben nincsenek átmenetek. Ha fogja valaki Isten kezét, akkor az jó gyümölcsöt kell teremjen. Örömmel látja, hogy Szaniszlón szépen haladnak a dolgok, jó gyümölcsök teremnek, és arra biztatta a gyülekezetet, hogy ne lankadjon meg ez a lelkesedése. A jó fán termő gyümölcs mások életét is megjobbítja. Teremjen tehát a gyülekezet életében sok jó gyümölcs és legyenek az istentiszteletek valóban az erőt merítés alkalmai, hogy a templomból hazatérve a hívek szomszédjai ezt a példás hitet és erőt lássák.

A beiktatási szertartást Nt. Nagy Sándor esperes végezte, aki a 2 Thessz. 1.12 igeszakasszal köszöntötte az ünneplőket: „Dicsőítessék meg a mi Urunk Jézus Krisztusnak neve ti bennetek, és ti is őbenne, a mi Istenünknek és az Úr Jézus Krisztusnak kegyelméből!” Egy tiszteletesnek az életében a lelkipásztori eskü letételét követően fontos esemény a gyülekezetbe való beiktatása — fogalmazott az egyházmegyei elöljáró. Elmondta: ez a szertartás emlékeztet arra, hogy a beiktatott lelkipásztor szolgálatával és életével utat mutat Isten országa felé. A gyülekezet feladata pedig, hogy oda álljon a lelkésze mellé és meghajtsa a fejét Isten útmutatása előtt. Arra biztatta az ünnepelt lelkipásztort, hogy alázattal mutasson utat a szaniszlói gyülekezetnek. Ezt követően átadta neki a Bibliát, az egyházközség pecsétjét és a templom kulcsát. Arra kérte, hogy legyen a Bibliának hű megőrzője és szószólója. A pecsét által Jézust helyezze az emberek szívére. A kulcs pedig maga az Ige legyen, mely által megnyitja az emberi szíveket. És ha valóban engedjük, hogy Krisztus legyen a kulcs, akkor előbb-utóbb minden ajtó megnyílik.

Balla Árpád lelkipásztor a Kol. 4:2-4 igeszakasz alapján mondta el őszinte, megható ünnepi beszédét, melyet sokan megkönnyeztek. Kiemelte: nagy öröm számára, hogy az eddigi szórványközösségekben (Érkávás, Érmindszent és Krasznaszentmiklós) végzett szolgálatok után Isten a szaniszlói egyházközségbe vezette útját, ahol most sor kerülhet erre az ünnepélyes alkalomra. Ünnep ez a szülők, a család számára, és nem utolsósorban a gyülekezet számára is, ahol legutóbb 40 évvel ezelőtt került sor ilyen jellegű alkalomra. Pál apostol szavait segítségül híva beszédében választ keresett arra, hogy mi a lelkipásztor és a gyülekezet feladata. Ennek fényében a felelet: imádkozni és igét hirdetni. Az apostol fontosnak tartotta, hogy a gyülekezetek imádságaikban hordozzák őt is. A lelkipásztor arra kérte a gyülekezetét, hogy ők is imádkozzanak az itt végzett szolgálatáért, de ne csak őt, hanem a vidék minden lelkipásztorát hordozzák imádságaikban. A lelkészeknek is szükségük van arra, hogy ne csupán ők imádkozzanak a hívekért, hanem ők is érezzék azoknak az embereknek az imádságos lelkületét, akikért napról napra fáradoznak.

Az egyházmegye lelkészei ezt követően (Bere, Domahida, Hadad, Kaplony, Kismajtény és Nagykároly-Kertváros) igei köszöntőkkel kívántak áldást ünnepelt kollégájuk szolgálatára.

Kurta Tőtös Beáta, a Nagykárolyi Református Egyházmegye nőszövetségi elnöke a zászló megáldása előtt feltette a kérdést: kellenek-e a nőszövetségi zászlók? Mi reformátusok nem nagyon használunk jelképeket templomunkban. A zászló is jelkép: harcba hívja az embereket, és jeladás lehet a gyülekezésre. A lelkipásztornő meglátása szerint nem a zászló az igazán fontos, hanem az a nőszövetség, ami mögötte áll. Ennek értelmében a szertartás során a nőszövetséget és annak munkáját áldotta meg egyházmegyénk nőszövetségi elnöknője és Balogh Enikő kismajtényi lelkipásztornő.

A szertartást Dézsi Ilona köszöntőbeszéde, Eszenyei Anita verse, Speth József zenés műsora és az egyházközség énekkarának szolgálata tette ünnepélyesebbé.