Jubileumi szentmisét tartottak Keresztelő Szent János ünnepén a nagykárolyi Kalazanci Szent József-templomban, a piarista nővérek kongregációja alapításának 125. évfordulója alkalmából.

A kedden este hét órától kezdődött jelentős egyházi eseményre különösen odafigyeltek a nagykárolyiak, hiszen idén tíz éve, hogy a nővérek a városban megtelepedtek, azóta számos kegyelmet közvetítve a közösség felé. De jöttek távolabbról is barátok, segítők, piarista atyák és egyházmegyés papok, a szentmise főcelebránsa pedig Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök volt, aki az ünnep kapcsán az egyszerűséget tartotta szem előtt: „Jubileumot ünneplünk, és hálát adunk azért a sok-sok kegyelemért, amellyel Isten ezt a rendet az évek során elhalmozta. Keresztelő Szent János ünnepén kérjük, az ő lelkülete éljen a nővérekben is: nekem csökkennem kell, hogy Krisztus növekedhessék (Jn 3,30). Tudjanak leereszkedni a kicsikhez, az elesettekhez, mindenben egy kicsit meghalni önmaguknak, hogy Jézus növekedhessen bennük, és azokban a gyermekekben is, akikért az életüket odaajándékozták.”

A nővérek az evangéliumot követően megújították fogadalmukat, majd Ft. Nagy Attila kecskeméti piarista atya mondott szentbeszédet a prófétai küldetés gondolatkörét aktualizálva napjaink keresztény emberére: „Keresztelő Szent János főünnepe van, ő az ószövetség utolsó prófétája, a pusztába kiáltó szó, aki születésével, működésével előkészítette az igazi Messiás, Jézus Krisztus jövetelét. De ma a piarista nővérek alapításának évfordulóját is ünnepeljük. Amikor több ünnepet is összekapcsolunk, mindig nagyon fontos összefüggésekre lelhetünk, amelyek mindnyájunk számára Isten üzenetét, kegyelmét közvetítik. Keresztelő Szent János Isten fiára, Jézusra mutatott, aki az egész emberiség megváltását elhozta. A próféták ma is nagyon szükségesek, és amikor hallunk egy-egy rendalapító tevékenységéről, gondoljunk arra, hogy az Isten ma is küld prófétákat. Most nem úgy hívjuk őket, hanem Isten embereinek, akik észreveszik a világban azt az aktuális teendőt, ami nagyon fontos ahhoz, hogy az Isten országa eljöhessen, hogy az üdvösség műve növekedhessen. Ilyen volt Boldog Celestina Donati is, aki megalapította a piarista nővérek rendjét. Mi is a feladat ma számunkra, papságnak, szerzeteseknek, minden keresztény embernek? Hirdetni a megtérést, Isten bűnbocsánatát és irgalmát az embereknek, és előkészíteni Isten országát ugyanúgy, ahogy Keresztelő Szent János előkészítette Jézus eljövetelét. Nagyon fontos nekünk is rámutatni Krisztusra, hogy benne van az elesett világnak egyedüli megváltása, és tudjunk kitartani azon az úton, amit Isten nekünk ad.”

A szentmise végén egy megható pillanatra is sor került, amikor a nővérek által gondozott, nevelt lányok nevében Lívia megköszönte a sokévi gondoskodást, a családot, amelyben felnőhetnek, majd a négyéves kislányok álltak a közösség elé és adtak át kívánságaikkal egy-egy szál fehér rózsát Jutka, Tünde és Ágnes nővéreknek. A főpásztori áldás után a nővérek a kijáratnál, a piarista rend történetét ábrázoló pannók között megállva köszönték meg mindenkinek külön, egy kézfogással és egy mosollyal, hogy eljött, együtt ünnepelni velük. A hála azonban általános volt, a kilépő hívek közül sokan igyekeztek szavakba foglalni örömüket, hogy a nővérek köztük tevékenykednek.