A templomtorony megépítésének századik évfordulóját ünnepelték szeptember 29-én a batizi reformátusok, ugyanakkor hálát adtak Istennek az utóbbi években történt megvalósításokért is.

Ft. Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke igehirdetésében arra a kérdésre próbált választ keresni: hogyan haladunk, és hogyan bátorítsuk, segítsük egymást azon az úton, amelyik a templomhoz vezet? Hogyan lehet szívvel és lélekkel, örömmel elindulni az Úr felé ebben a kükönös világban, amelyikben élünk? Érezzük-e, hogy a mai hálaadásunk egy ajándék, mert ez a gyülekezet kihasznált egy lehetőséget, és olyan dolgot hozott létre, ami ott marad az utódoknak. Azzal, hogy a batizi reformátusok felújították templomukat és annak környékét, még nem ért véget az út, amelyen őseik indultak el egykoron, és amit most ők járnak tovább. Új álmokat kell szőni, új terveket kell készíteni. Nincs befejezett út, csak a továbblépés lehetősége adott. A világot azonban nem elég jobbnak álmodni, azt jobbá kell tenni életünkkel, családi és közösségi életünkkel.

Múlt és jelen

Király Lajos helyi lelkipásztor köszöntötte a résztvevőket, köztük a testvéregyház Tokaji Református Egyházközség küldöttségét, amelynek tagjai Kis Gergely Márton lelkipásztor vezetésével érkeztek Batizra. Nt. Kovács Sándor, a Szatmári Református Egyházmegye esperese köszöntőjében hangsúlyozta, hogy nem csak a hála hangzik el ajkunkon, hanem egy kérés is, hogy életet, örömöt, boldogságot és szeretetet nyerjünk. Sógor Csaba EU-parlamenti képviselő ünnepi beszédében elmondta, hogy megdöbbentőnek tartja azt, hogy az Európai Unió országaiban húsz év alatt kétezer keresztény templom harangja némult el. Ezért is nagy ünnep a batiziak számára az, hogy a százéves templomtornyot ünnepelhetik.

Nt. Nagy Sándor, a Nagykárolyi Református Egyházmegye esperese egy sokak által felvetett kérdéssel kezdte hozzászólását: ha őseink felépítették a templomtornyot, mi mit építünk? Őseinknek célja volt, amikor templomot építettek, mint ahogy céllal került a kereszt István király koronájára is. A templomtorony az ég felé mutat, távolról nézve pedig arra figyelmeztet, hogy hova vezet az igaz út. Varga Attila, a Királyhágómeléki Református Egyházkerület világi főgondnoka kettős ünnepnek nevezte a tegnapit: a múlt és a jelen ünnepének. Emlékezünk azokra a száz-százhúsz évvel ezelőttiekre, akik nehéz életük során, munkájuk mellett templomtornyot építettek, és tisztelgünk azok előtt a ma élők előtt, akik vigyáznak az ősök hagyatékára. A jelen úgy kapcsolódik a múlthoz, hogy az elődök hagyatékához a ma élők még hozzátesznek valamit. Kereskényi Gábor parlamenti képviselő beszédében rávilágított, hogy nemcsak száz, hanem ezer évre tekintünk vissza. A torony magasából a jelenbe nézünk le, de a torony irányt mutat a jövőbe is. Csűry Miklós egyházmegyei főgondnok és Iosif Roca batizi polgármester köszöntője után Ft. Csűry István püspök mondott áldást. A batizi hálaadó ünnepségen a Szatmári Református Egyházmegye Lelkipásztori Kórusa énekelt, orgonán játszott Genda Szabolcs pettyéni lelkipásztor és Balaskó Balázs zenetanár, hegedűn játszott Kis Imola (Tokaj) és Székely Alpár (Erdőd), Gyökössy Endre Boldogságok című versét Varga Sándor színművész, Weöres Sándor Hajnali áhítat című versét Török Kinga mondta el. Kiss Mercédesz Száz éve nyílt meg egy ajtó, azóta is nyitva áll címmel felolvasta saját írását, amelyben nagyapja emlékét idézte, aki lelkipásztorként Batizon is szolgált, és sokat tett a református egyházért.

Elek György