Faházikókban tíz Bakator Hegyközségi borász kínálta különböző színű és évjáratú, kiforrt itókáit, mellé pedig kóstolónak a fehér, tüdőszínű és kék szőlőszemeket, de a jól megtermett, venyigeszáron lógó fürtök díszítőelemekként is szolgáltak — igazolva: jó minőségű és édes szőlő termett ezen forró nyáron.

A hegyközség három év kényszerszünet után most negyedik alkalommal szervezte meg a Bakator Borfesztivált, amelynek főszereplője ugyan a bakator volt, de reflektorfényben volt a többi nemes bor is — hiszen számtalan rangos megmérettetésen elhangzott már: az avasújvárosi borok mindenféle túlcicomázástól, szépítéstől, kozmetikázástól mentes, erőteljes, tiszta terroir borok, azaz önálló karakterrel rendelkező, egyedi ásványosságú, felismerhető illat- és ízvilágú italok, amelyek nagyon szépen visszaadják ezeknek a hegyeknek a jellegzetességét. No és a vidék különlegességét,  hogy nemigen lehet gépesíteni, a meredek domboldalakon felfutó szőlősorokat kézzel művelik, s épp ezért ezekben a borokban sokkal több munka van, mint bárhol máshol.

„Sajnos kevesen ismerik, de még inkább hajlandóak elismerni, hogy Avasújvárosban is vannak jó, nagyon jó borok, és vagyunk olyan borvidék, mint Krasznabéltek vagy Halmi.” – fogalmazott Ludróczki Sándor elnök a fesztiválmegnyitón, amelyen bár nem voltak jelen túl sokan, igazolt volt a távolmaradás, hiszen sokan szüreteltek még, készítették az új borokat. 
Mint szerkesztőségünknek elmondta, körülbelül 20 – 30 hektárnyi bakatorültetvény van az újvárosi szőlőhegyen, ám bármennyire különleges illatú és zamatú ősi szőlő, az üzletek polcain bakator néven nem lehet forgalmazni, csak asztali bor megnevezéssel, ugyanis — épp kevésbé ismertsége okán — nem került bele a bornévjegyzékbe. „Folyamatban van az elismertetése, de ez egy hosszú folyamat. Az érmellékiek is mellénk álltak (szerk. megj.: az Érmelléken „keletkezett”, de onnan időközben teljesen eltűnt fajt bő évtizeddel ezelőtt Bihardiószegen innen mentették vissza), a Bakator Szövetség is, viszont nem csak a hazai, de az Európai Uniós fórumok is rá kell bólintsanak.” – magyarázta.

A köszöntőt színes és különösen gazdag néptánc-összeállítás követte — mondhatni Avasújvároshoz illően, hiszen még pár évtizede is a hajnalig tartó szőlőbeli mulatozásokon szégyen volt kétszer ugyanazt a nótát elénekelni —, előbb a Kispiros Bokréta előadásában, akik a számtalan helyszínen, és pár hete  a görögországi nemzetközi dal-táncfesztiválon is hatalmas sikert aratott mérai lakodalmast, majd mezőségi táncokat roptak, valamint a megyei Szamoshát Néptánccsoport előadásában, akik pergő szilágysági és szatmári lépéseket jártak. 

Aztán változtak a dallamok, s  közben egyre többen érkeztek a helyszínre beszélgetni,  az itókákat megkóstolni – véleményezni és újból falatozni, vagy megismerkedni a borkorcsolyának is nagyszerű sváb finomságból, a strudliból, amely egy korábbi borfesztiválon mutatkozott be hazai pályán az avasújvárosiaknak.

Szabó Kinga Mária

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!