December az ünnepek és az ajándékozás jegyében telik, így volt ez eddig is, azzal a különbséggel, hogy míg régebben minden család a maga hagyományai szerint ünnepelt és ajándékozott, ma már a ,,falkaszellem” jegyében az ünnepi és ajándékozási szokások is globalizálódnak. A legtöbb családban a karácsony is a külsőségekre ferdül el: a szeretet ünnepe is elveszíti a szellemiségét és rideg formasággá alakul át. Pedig az ünnep nem egy nap, nem egy alkalom. Az ajándék nem egy szokás, nem egy kötelesség. Az emberiség igazi, közös ajándéka a karácsonyi csoda. Wass Albert szerint: Karácsony nem Santa Claus, nem színes papírba csomagolt ajándék, cicomás bolti kirakat, arany, ezüst és gyémánt csillogását utánzó olcsó festék és üveg. Karácsony még csak nem is a karácsonyfa, a maga plasztik-fenyőivel, sziporkázó villanygyertyáival, aranyzsinóron függő angyalaival. Mindez a valóságban nem egyéb, mint egy emlékezés, amit aprópénzre váltott föl az idők során az emberiség kalmárszellemének mindenben hasznot kereső praktikuma.

A karácsonyt azért várjuk, mert azt hisszük, hogy az életünket vezérlő csillag egy szinttel magasabbra juttat, ezáltal valóban megújul, megerősödik a lélek. Reméljük, mindez nem úgy történik, ahogy a korszellem diktálja, hanem — annak elutasításával — életünk rendje és modellje megmarad a maga tökéletességében. Reméljük, hogy a nagy változások folyamatában is lehet igazi ünnepet ülni. Ebben a bizonytalannak tűnő világban is lehet békében és szeretetben, családi kötelékek között élni. Azok, akik még visszaemlékeznek az 1989 előtti karácsonyokra, most csalódottnak érzik magukat. Akkor azt hitték, hogy minden megváltozik, az élet új lehetőségeket kínál, az, ami addig lehetetlennek tűnt, könnyen elérhető válik. Sokan mondják, hogy nem így van, de a valóság az, hogy valóban elérhető minden olyan álom, ami az igazi ünnephez vezet. Az ünnepeket nem mások veszik el tőlünk, hanem mi mondunk le azokról. Mi mondunk le akkor, amikor karácsonykor nem a lélek megújulására, nem a szeretet győzelmére és gyakorlására törekszünk. Mi mondunk le, amikor nem a karácsony üzenetét tekintjük a legszebb, legféltettebb és legmaradandóbb ajándéknak. Az ünnep olyan, amilyenné tesszük. A jelen és a jövő olyan, amilyenné mi formáljuk. Gyerekeink és unokáink olyanok lesznek, amilyen utat kövezünk számukra életünk példájával. Olyan lesz a lelkük, amilyennek most megélik az ünnep örömét. A Megváltó születésének örömhírét úgy kell megélni, hogy az mások számára is hihető legyen. Csak így lesz igazi az ünnep.