Együtt kézműveskedtek kicsik és nagyok a Borókagyökér karácsonyváró foglalkozásán, ahol nemcsak a tárgyakkal, de a betlehemező csoportoknak köszönhetően lélekben is készültek az ünnepre.

Már messziről jelezte a mézeskalács és bejgli édesen csábító, semmivel össze nem téveszthető illata, hogy valami „történik“ a közigazgatási palota alagsorában és étkezdéjében — ahová a belépőt a karácsonyi dallamokat szinte elnyomó zsivaj, izgatott kíváncsisággal nyüzsgő gyermeksereg, meglepett felkiáltások, vidámság és szinte véget nem érő, jókedvű nevetés fogadta szombaton délelőtt a Borókagyökér Egyesület ünnepváró kézműves foglalkozásán. Az egyébként hatalmas, most azonban kicsinek bizonyuló terem elején apró pékek nyújtották és formázták a több mint 10 kg mézeskalácsmasszát, a tepsik folyamatos körforgalmat bonyolítottak az asztal és a sütő között (egy baj volt csak: ahogy megsültek a csillag-, fenyő-, szív-, mosolygós arcocskafigurák, úgy szinte azonnal el is fogytak), a következő asztalnál szintén apró pékek szorgoskodtak: reszelték a citrom- és narancshéjat, keverték a bejgli töltelékét, gyúrták-nyújtották a tésztáját, majd töltötték és tették a tepsikbe, arrébb pedig a már készen hozott mézeskalács-figurákat díszítették fehér cukormázzal — és végtelen fantáziával.

A gyerkőcök (és az őket kísérő felnőttek) sokszor azt sem tudták, hogy a számtalan kipróbálni való kézműveskedés közül melyikhez is kezdjenek előbb — egyik asztalnál karácsonyi témájú rajzokat színeztek ki, a másiknál a karácsonyfa valaha szintén elmaradhatatlan ékét, a diót festették csillogó ezüstre, aranyra. Mellettük napsárga kartonpapírból vágták ki a betlehemi csillagot s díszítették csengővel, színes szalagokkal, arrébb gyertyát öntöttek, üde-zöld kartonpapírból hajtogattak-vágtak asztalra állítható, de a karácsonyfára is aggatható fenyőket, szalvétatartókat. A következő asztalnál a már tavaly is nagy sikert aratott, dióhéj nyoszolyában fekvő Kisjézus pólyáját varrták-ragasztották, arrébb pedig a szintén nagyon közkedvelt kartoncsíkokból kosárfonási technikával készültek a betlehemek és a csillagok. Mellettük csipkepapírból készültek az angyalkafigurák, arrébb a nemezelt angyalkák és a filigrán-bűbájos, apró gyöngyökből fűzött angyalkák. Az idei karácsonyváró kézműves foglalkozás újdonságai a kukoricacsuhéból készített angyalkák és karácsonyfadíszek voltak — s nehéz volt eldönteni: a szülők vagy a gyermekek élvezték jobban és készítették nagyobb lelkesedéssel őket.

Munkálkodás közben pedig a „segítők” járták a termet, ízletes almacikkekkel és finom bejglivel kínálva a jelenlévőket — ugyanis a fáradhatatlan borókások előző este-éjjel nem kevesebb mint 40 bejglit sütöttek, hogy „legyen egy kis kínálnivaló a vendégeknek.” A „vendégeknek”, akik a különféle kézműveskedések mellett igazi betlehemes játéknak is részesei lehettek, méghozzá a balmazújvárosi Kadarcs Hagyományőrző Egyesület előadásában — akik valóságos falusi tisztaszobát rendeztek be a terem egyik sarkában, és ott mutatták be tyukodi betlehemesüket, amelyet egyébként szombaton délután a Debreceni Betlehemes Találkozón is előadtak, a városi táncház csoport apróságai pedig karácsonyi énekekkel idézték meg az ünnepet. A vidám foglalkozásoknak alig akart vége szakadni s az eredetileg háromórásra tervezett, a Communitas Alapítvány és a Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont támogatásával megszervezett ünnepváró — szokás szerint — jóval később, délután ért véget.

Szabó Kinga Mária