Ki ne ismerné (és szeretné) a hosszú-hosszú, ropogós héjú, belül lyukacsos, isteni francia kenyeret, ami mára már Franciaország egyik szimbólumává vált? A híres eledel mostantól még inkább védett státuszt élvez, ugyanis felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökségeit sorakoztató listájára.
A párizsi székhelyű szervezet pontosabban a bagett kézműves készítésének módját és fogyasztásának kultúráját sorolta a világörökségi listára, nem magát a terméket, mivel az UNESCO a megőrzendő hagyományokat ismeri el.
Naponta 12 millió francia fogyasztó nyitja ki egy pékség ajtaját, és évente több mint hatmilliárd bagett kerül ki a pékségekből – a kenyérvásárlás és falatozás tehát igazi társasági és baráti szokás Franciaországban, amely örömet okoz az ott élők mindennapi életében.
Eredetét tekintve egy „legenda” szerint Napóleon pékjeinek ötlete volt a hosszúkás forma, hogy a csapatok könnyeben tudják szállítani azt, mások szerint viszont a ropogós, könnyen törő kenyér igazából osztrák eredetű, és egy August Zang nevű pék találta fel.
A jelenleg használt nevét egyébként csak 1920-ban kapta. Akkoriban szigorú szabályokat állapítottak meg méretére és súlyára vonatkozóan is – 80 centiméter hosszú és 250 gramm –, sőt, a ropogós finomságnak még fix, egységes ára is volt 1986-ig.
A francia kulturális minisztérium márciusban jelölte a bagettet a listára, közleményük emlékeztetett arra, hogy Franciaországban a pékségek száma folyamatosan csökken, elsősorban a vidéki területeken: míg 1970-ben 55 ezer házi készítésű péksüteményeket árusító pékség volt az országban – 790 lakosonként egy –, addig jelenleg már csak 35 ezer – 2 ezer lakosonként egy – van, s a szerepüket gyakran az üzemileg, adalékanyagokkal készített bagett váltotta fel.
"250 gramm varázslat és tökéletesség a mindennapi életünkben. Az élet francia művészete” – írta Emmanuel Macron francia elnök a Twitteren, üdvözölve az UNESCO döntését.
Audrey Azoulay, az UNESCO főigazgatója szerint ez egy erős szimbolikus tett, míg Dominique Anract, az Országos Pék- és Cukrászszövetség elnöke szerint elismerés, amely elmondása szerint arra késztetheti a fiatalokat, hogy kövessék ezt a szakmát.
Szabó Beatrix