Szombaton Domahidán ünnepség keretében emlékeztek meg az Ausztráliában elhunyt Domahidy András íróról, vasárnap Szamosangyaloson, a református templomban lévő családi kriptában helyezték végső nyugalomra hamvait, a család és tisztelői jelenlétében.

Szombaton a domahidai református templom előtt gyülekezett a falu magyarsága, hogy fogadja a Domahidy család tagjait, akik a világ minden tájáról érkeztek, hogy részt vegyenek Domahidy András szamosangyalosi újratemetésén, ám úgy gondolták, nem hagyhatják ki azt a lehetőséget, hogy ellátogassanak abba a faluba is, amelyik a család nevét viseli. A vendégeket harangszó fogadta, miután megismerkedtek a vendéglátókkal, bevonultak a templomba, ahol Paniti-Teleki Zoltán, a Domahidai Református Egyházközség lelkipásztora köszöntötte a vendégeket. A Domahidy család leszármazottai rég elhagyták a falut, de a település büszkén viseli ezt a nevet. A család ragaszkodik ahhoz a hagyományhoz, hogy halottait a szamosangyalosi családi kriptába helyezzék végső nyugalomra. A megjelent családtagok és a domahidai reformátusok számára fontos ez a találkozás, hiszen nem biztos, hogy ebben a formában lehetőség adódik egy újabb találkozásra. A sors elválaszthatja az embereket, de azok, akik szeretik egymást, mindig összetartoznak — hangzott el a találkozón.

Előadás

Máriás József irodalomtörténész hosszabb tanulmányt írt Domahidy András életéről, melynek ez alkalommal egy részét olvasta fel, a teljes szöveget átadta a családnak. Máriás kiemelte: „Bizonyára sok esztendő/évtized telt el azóta, hogy a Domahidy család tagjai személyesen látogattak el a család ősi fészkébe, Domahidára. Tisztelettel és szeretettel köszöntjük és fogadjuk őket.

Innen rajzott ki a család Szatmár megye más helységeibe, közte Szamosangyalosra, mely az 1920-ban Szatmárnémetiben született, tavaly Ausztráliában elhunyt Domahidy András író gyermekkori otthona lett. Domahidy András a Magyarországon hatalomra jutott kommunista diktatúra elől menekült — százezernyi társával együtt — a messzi idegenbe. Őt Ausztráliába sodorta a sors. Ott, az idegen nyelvi közegben vált magyar íróvá.

A nyugati magyar írók panteonjában ott találjuk Domahidy András nevét is.” Érdemeiről szólva Borbándi Gyula irodalomtörténész az alábbiakat írja: „Nyugati magyar írónak köszönhető, hogy Ausztrália nem ismeretlen földrész többé a magyar irodalomban. Domahidy András érdeme, hogy immár nemcsak földrajzilag, történelmileg és politikailag tartják számon, hanem irodalmilag is.”

Az egyházközség emléktárgyakkal ajándékozta meg a család tagjait. Domahidy András özvegye néhány kedves sort írt az egyházközség emlékkönyvébe, majd a család nevében a fiú, Domahidy György köszönte meg a vendéglátóknak, hogy őrzik a család emlékét. Ismét megszólalt a harang, amikor egy perc néma csenddel adóztak Domahidy András emlékének. A család megkoszorúzta a 2011 decemberében állított emléktáblákat, majd egy vendéglátás során folytatódott az ismerkedés, a beszélgetés.

Újratemetés Szamosangyaloson

Június 9-én a szamosangyalosi református templomban gyászistentisztelet keretében emlékeztek Domahidy Andrásra. Hamvait a család az ausztráliai Perthből hozatta haza, hogy teljesítsék ezzel végakaratát. A temetkezési szertartást végző Nt. Bartha Gyula, a magyarországi Szatmári Református Egyházmegye esperese méltatta Domahidy András életét és munkásságát. Mint mondta, legutolsó beszélgetésükkor azt érezte, hogy Domahidy szerette volna összefoglalni saját életét, hogy tudja, mi az, amit hagyni fog maga után. Sokat beszélt a Szamos mentéről, és sokat foglalkozott önmaga megismerésével, mert arra törekedett, hogy szavai hitelesek legyenek. Tudta azt, hogy minden ember hibázhat, de hitte, hogy minden hibát helyre lehet hozni.

Báró Bánffy Miklós, a Johannita Lovagrend magyar tagozatának vezetője méltatta Domahidy munkásságát, és a lovagok nevében búcsúzott el tőle. Az urnát a lovagok, a gyászmenettől kíséretve, vitték a temetőben lévő családi kriptához, amit még életében újíttatott fel, hogy ott helyezzék végső nyugalomra. Szatmárnémetiből a LiterArt Egyesület, a Szent István Kör és az Antall József Baráti Kör képviseltette magát az eseményen, a részvevők koszorút helyeztek el a szatmárnémeti születésű Domahidy András urnája mellett.

Elek György