Mintegy ötvenmillió euró került elköltésre az utóbbi években Nagykárolyban, az összegből jelentősen átalakult a városkép, s remélhetőleg befejeződik az elkerülőút is. Kovács Jenő polgármesterrel az éves tervekről, illetve a távolabbi jövőről is beszéltünk.

Nagykároly polgármesterét a korábbi évekhez hasonlóan ezúttal is arra kértük, foglalja össze, értékelje az elmúlt évet, ugyanakkor szóljon arról is, milyen új évre készül, s mire számíthatnak a nagykárolyiak.

Kovács ez alkalommal is hűnek bizonyult önmagához: amellett, hogy nem rejtette véka alá véleményét bizonyos kérdésekben, néhány (most még meredeknek tűnő), a távolabbi jövőt illető elképzelését is vázolta.

„Rosszul kezdődött a 2015-ös év, akár úgy is mondhatjuk, hogy sötéten, mert a 2014-es év utolsó napján beállt áramszünet szinte három napig tartott. Minden rosszban van valami jó, hiszen mindez arra kényszerítette az Electricát, hogy kicseréljen öt 20 kilowattos kábelt, amelyekkel elkerülhetjük a jövőben a hasonló eseteket. Ha nem történik meg az év eleji áramszünet, meggyőződésem, hogy a vállalat soha nem hajtotta volna végre azt a cserét” — fogalmazott Kovács Jenő polgármester.

„Ha a jelenleg zajló beruházásokat taglaljuk, akkor nem mehetünk el szó nélkül az Apaserv Regionális Vízszolgáltató Vállalat által koordinált, masterplanként köztudatba került monstre projekt kivitelezése mellett sem. Nem akarom folyamatosan ismételni magam, de fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy 74 utcában zajlik a kivitelezés, s mivel a vezetékek a földben vannak lefektetve, másképp nem lehet hozzájuk férni, csak úgy, ha felássák a földet. A munka nincs befejezve, reményeim szerint húsvétig végeznek vele. A lakosságot továbbra is arra biztatom, hogy bírják ki, türelemmel vészeljük át akkor is, ha nem egyszerű ez minden helyzetben. Amit a nagykárolyiak nem látnak, viszont a kivitelezés részét képezi, az az, hogy a teljes felújítás megtörtént Szamosdobon, így jó minőségű víz jut el hozzánk. A másik részt, a Szamosdob–Nagykároly közötti vezeték cseréjét is megejtik húsvétig, így tényleg pont kerül a rossz minőségű vezetékes víz okozta sorozatos problémák ügyének végére” — jelentette ki.

„Ha összességében kellene értékelnem a 2015-ös évet, úgy mondanám, hogy az a lezárások éve volt. Véget értek az uniós projektek. Remélem, a lakosság is észreveszi, hogy mennyit fejlődött az utóbbi években Nagykároly. Én olyan ember vagyok, aki a befejezett dolgokkal már nem szeret foglalkozni, a magam részéről mindig a terveket, a megvalósítás előtt álló elképzeléseket szeretem gyakorlatba ültetni. Én elfogadható évnek tartom a 2015-öst, de jobb szeretek inkább a jövővel foglalkozni” — mondta.

Nyáron aszfaltozás

A 2016-os év nagykárolyiak által leginkább várt momentuma az utak, utcák leaszfaltozása, illetve újraaszfaltozási procedúrájának kezdete lesz. Kovács szerint erre a munkára már júniustól sor kerülhet.

„Meg kell mondanom, hogy ezt a munkát csak hitelből tudjuk finanszírozni, önerőből esélyünk sincs rá. Elbírható terhet fog a városra róni a hitel költségeinek fizetése, de mivel 30 kilométernyi utcát fogunk leaszfaltozni, és 50 ezer négyzetméternyi járdát, jelentős beruházásnak számít ez is. A munkát júniusban kezdenénk és 2017 őszéig fejeznénk be. Több utcát a jelenleg folyó kanalizálási munkálatokat követően újraaszfaltoztak, azonban a javítás szinte mindenhol megsüllyedt. A szakmai szempontokat figyelembe véve az lenne az ideális, ha ezeket a részeket folyamatos terhelést követően, fél éven keresztül mindig újra feltöltenék kővel, s csak aztán aszfaltoznák le, de ez nem volt megoldható az időhiány miatt. Persze én azt is tudom, hogy nem döngölik le rendesen. Remélem, hogy az aszfaltozás kezdetéig sikerül ezeken a gondokon is túllendülni” — vázolta.

Fontos célként kezelik a városban található tanintézmények felújítását is. Sajnálatos módon még nem jelentek meg az uniós pályázati kiírások, így azok a források, amiket ezen beruházások finanszírozására hívnának le, még nem ismertek. Ennek ellenére a pályázatok, projektek már készen vannak, s várhatóan tavasszal fény derül arra is, mire pályázhat a nagykárolyi önkormányzat. Ebből konkrét munka csak 2017-ben, ha teljesen reálisan tekintünk a lehetőségekre, akkor inkább csak 2018-ban lehet, magyarázta Kovács.

„Ezekkel viszont konkrétan be lenne fejezve Nagykároly infrastrukturális fejlesztése: vizet, gázt, kanalizálást, utcák rendbetételét, közintézmények felújítását értem ez alatt. Azt is szeretném elmondani, hogy terveim között szerepel a két lepusztult nyomortelep felszámolása: a Doina utcai egykori idősek otthonának épületében, illetve a színház mögötti, egykori Agro bentlakásban létrejött nyomornegyedre gondolok. Ez a projekt is szerepel terveink között az elkövetkező két-három éven belül. A megoldást úgy képzelem el, hogy az ott lakókat több kategóriára osztanánk, hiszen vannak közöttük olyan problémás személyek, akik sehogy sem tudnak integrálódni. Vannak a jövedelem nélküliek s vannak, akik szegények, de egy kis nyugdíjjal, jövedelemmel rendelkeznek. Kormánypénzből is van lehetőségem szociális lakásokat kialakítani, de meglátjuk. Bízom benne, hogy sikerül kiköltöztetni őket megfelelő helyekre, s így a városnak az a része is átalakulhat. Egy biztos, nem maradhatnak meg azok az állapotok, amik jelenleg ott uralkodnak. Ezt nem csak én, a lakosság is belátja” — fejtette ki a polgármester.

Választási év lesz

„Remélem, hogy egy normális évnek nézünk elébe. Választási év lesz, hiszen májusban helyhatósági, míg az év második felében a parlamenti választások következnek. Egyelőre úgy tűnik, egyfordulós helyhatósági választás lesz — én ennek örülnék. A célunk ismét a polgármesteri szék és a tanácsi többség megszerzése. Amennyiben az RMDSZ szervezet megválaszt, én úgy döntöttem, elindulok még egyszer és vállalom a küzdelmet a polgármesteri tisztségért. Most a 19-ből 11 tanácsosi tisztség az RMDSZ-é. Nagyon fontos lenne, ezt a felállást megtartani. Ehhez viszont arra van szükség, hogy minél magasabb számban elmenjenek a nagykárolyiak szavazni. Hiszen volt olyan helyzet is, amikor az RMDSZ-nek kilenc tanácsosa volt és Bekő Tamásnak komoly kompromisszumokat kellett kötnie ahhoz, hogy eredményeket érjen el. Nekem ilyen szempontból könnyebb dolgom volt most. Belátom, hogy nehéz az emberek passzivitásával, érdektelenségével szembeszállni, de mindent el fogunk követni, hogy a nagykárolyiak megértsék: ahhoz, hogy a megkezdett munkát folytatni tudjuk, segíteniük kell, és ezt úgy tehetik meg, hogy elmennek szavazni. Nagyon sok pletyka, téves híresztelés kelt szárnyra azzal kapcsolatban, hogy a Német Demokrata Fórum tagjai kivel indulnak együtt. Nekem meggyőződésem, hogy Nagykárolyban továbbra is együtt maradunk, hiszen egy jól működő, több évtizedes múltra visszatekintő koalíció ez közöttünk. Engem nem érdekel, Szatmáron mit mondanak, mit csinálnak, mi itt, helyi szinten megegyeztünk, mert úgy gondolom, mi ismerjük a helyi viszonyokat. A parlamenti választásokkal szerintem most még nem igazán kell foglalkoznunk, először az első akadályt vegyük, s aztán lesz alkalmunk rákészülni a továbbiakra” — mondta Kovács.

Nagykárolyit a parlamentbe!

„Bár engem a nagykárolyi helyzet érdekel elsősorban, azonban úgy gondolom, nagyon fontos, hogy a Szatmár Megyei Tanács vezetői székét és Szatmárnémeti polgármesteri székét is visszaszerezze az RMDSZ. Remélem, hogy az erre mutatkozó esélyünket sikerül eredményre váltanunk. Azt is elmondanám, hogy megkértem Kelemen Hunort, hogy a három bejutó helyből az egyik indított személy nagykárolyi kötődéssel bírjon. Semmiképpen nem tudok elképzelni mást, mint egy nagykárolyit, hogy minket érdemben képviseljen. Persze most nem egyéni körzetek lesznek, de úgy, ahogy annak idején Szabó Károly szenátor képviselt minket, ismét egy nagykárolyi képviseljen bennünket. Nagyon sokat segíthet a helyieknek és természetesen a polgármesternek is, nemcsak nekem, hanem a környező községek polgármestereinek is. Persze ezt megteszik a jelenlegi képviselőink is, de én elvi kérdésnek tartom ezt. Azt is elmondom, hogy Kelemen Hunor egyetértett velem ebben” — jelentette ki Kovács Jenő.

Nagykároly polgármestere azt is elmondta, hogy meggyőződése: mocskos kampányt folytatnak majd ellenfelei, azonban eldöntötte, nem veszi fel a kesztyűt és nem megy bele a sárdobálásba.

„Becsületesen elvégezni a munkánkat, s nem foglalkozni azokkal az ocsmányságokkal, rágalmakkal, amiket egyes helyeken ellenfeleink leírnak. Persze az is igaz, hogy nem sok hitele van manapság a politikusoknak, sokszor magam is szégyellem, hogy politikusnak titulálnak. Gondolok itt arra is, hogy most megkaptuk ezt a nyugdíj-kiegészítést. Nem így kellene ezt intézni. Nem a mi fizetésünkkel, a polgármesterek, az államelnök fizetésének megemelésével kellett volna kezdeni ezt, hanem határokon belül, egy megfelelő skála felállításával, amiben a privát szektor, a nyugdíjas és a közalkalmazott egyformán van kezelve” — mondta.

Migránsmentes jövőkép

Kovács Jenő szerint Nagykárolyban tíz éven belül biztosítani lehet azt a bérezést, ami jelenleg Ausztriában van, öt éven belül a magyarországi béreket látja elérhetőnek Kovács. Eddig sem volt kérdéses, hogy Kovács optimista alkat, de ez a fajta pozitív szemlélet a jelenlegi európai gazdasági helyzetben, a migrációs válság közepette, mitől lehet helytálló? — kérdeztük.

„Tíz éven belül ennek a vidéknek nagyon meg fog nőni az ázsiója, a mutatóink is erre utalnak. Én a második folyamatos mandátumomat töltöm ki, s a városban megtörtént beruházások ez alatt 26 millió eurós összegnek felelnek meg. Ehhez hozzájön még az Apaserv beruházása, ami 16 millió euró és az elkerülőút, ami közel tízmillió euró. Nyolc év alatt majd’ 50 millió eurót költöttek el a vidékünk fejlesztésére. A Continental vállalatnál, 800-ról 2000 fölé emelkedett a munkavállalók száma. A magyarországi autópálya ebben az időszakban lejött a határig. Európa gondban van, ismerjük el, a beruházások megtorpantak. Viszont, ha fejlesztjük az iskolarendszerünket, odafigyelünk a minőségi szakmunkásképzésre, ha folytatjuk az infrastrukturális fejlesztéseket, akkor a nyugati országoknak is fel fog tűnni, hogy ide kell jönni. A legnagyobb gondot a képzett munkaerő hiánya jelenti majd a jövőben, de remélem, hogy ezt az űrt sikerült majd betölteni. Az is hozzájárul a teóriámhoz, hogy csökkennek a fizetések nyugaton. Az ottani gazdasági elemzők is számolnak, s ha mondjuk a BMW-t vesszük alapul, akkor azt látjuk, hogy a gyár több részlegét átköltöztette Magyarország nyugati részére. A következő állomás szerintem — ha nem is pont a BMW gyár szempontjából — mi vagyunk, az a határ menti régió, ami Temesvártól a mi vidékünkig húzódik. A német és olasz beruházások előbb-utóbb ismét jönni fognak. Az optimizmusom azt mondja, hogy lakást is könnyebb lesz venni itt nálunk, s persze számolni is kell. Én úgy gondolom, vannak, akiknek bejött a kivándorlás, de többen vannak, akik talán szégyenből nem jönnek vissza. Meg fog állni ez a nagy kivándorlási hullám, ami a vidékünkön tapasztalható, ebben biztos vagyok. Ha csúnyán fogalmaznék, akkor azt mondanám, azok miatt is jönnek majd vissza, akik most tömegekben tartanak Németország felé. Szerintem olyan dolgok fognak következni, amiket még nem is sejthetünk, és nem lesz annyira érdemes külföldre települni” — fejtette ki.

„Hasonlóan több politikushoz, nekem is az a véleményem, hogy ha nem tesz valamit Európa, akkor folytatódik a migráció és ne higgyük mi, nagykárolyiak, hogy ide nem akar jönni senki. Meggyőződésem, hogy az, aki ide akar majd jönni, az még úton van Afrikában. Nem azok jönnek majd ide, akik mindenféle modern technikával vannak ellátva és felszerelve, hanem azok, akik a legszegényebbek, legrosszabb helyzetűek. Olyanok, akik ideérkezve azt hiszik majd, hogy Románia a Kánaán, és nem is akarnak majd továbbmenni. Remélem, a román kormány nem változtat azon az álláspontján, hogy nekünk nincs rájuk szükségünk. Úgy gondolom, elég bajunk van nekünk a régi problémás embereinkkel, nemhogy még újakat telepítsenek be hozzánk. Ha olyan helyzetbe kerülnénk, mint Tasnád, és kijelölnének minket lehetséges befogadó központként, akkor minden legális módszert megragadnánk arra, hogy ez a terv ne váljon valóra. Én nem hiszem, hogy Tasnádra olyanokat telepítenek, akiket Németország kitoloncol. Én attól félek, olyanok jönnek ide, akiknek mi jelentjük az ígéret földjét. Bízom benne, hogy ez csak egy félsz, ami nem válik valóra és sikerül őket megállítani, s a saját földjükön, a saját hazájukban segíteni rajtuk. A megoldás az, ha otthon élhető körülményeket biztosítunk számukra, és akkor nem indulnak útnak. Meg persze az is sokat segít, ha egyes nyugati vezetők nem invitálják őket ide.”

Tőtős Tímea