G. Katona József első verseskötete, a Fecskék a havazásban (Tinivár Kiadó, Kolozsvár, 1999) mind a szakma, mind az olvasók körében elismerést váltott ki. A név előtti G. arra utal, hogy a költő Gencsen született és — mind a mai napig — ott él. Sokat olvas, igyekszik lépést tartani a költészet folytonos fejlődésével, viszont nem keresi a lehetőségét annak, hogy tagja legyen irodalmi csoportosulásoknak, részt vegyen írótalálkozókon, állandó kapcsolatot tartson irodalmi és kulturális lapokkal. A gencsi, eléggé korlátozott világában írja a verseit, ezek közül néhányat eljuttat különböző lapokhoz, ha úgy alakul a helyzet, kiad egy-egy verseskötetet, de ezeket sem népszerűsíti annyira, hogy a versei ismertekké váljanak. Utóbbi két kötete Érkávás Község Polgármesteri Hivatala és Helyi Tanácsa támogatásával jelent meg, ennek amiatt is van jelentősége, mert nem sok olyan községi önkormányzatról tudunk, melyek ilyen célokra különítenek el pénzt, holott erre megvan a lehetőségük.
G. Katona József „tűlevelek” című verseskötetének több verse arra utal, hogy a költő ki akar lépni a bezártságból, a magányból… Egyik versében így ír:„szeretném magam megmutatni/ szeretném ha látnának néha/ amit csinálok lehet talán hakni/ (…) szeretném magam megmutatni/ hogy látva lássák/újkori kannibálok/ húsomat hogy zabálják”. G. Katona József versei talán amiatt szokatlanok az olvasók többségének, mert kevesen látnak bele abba a világba, melyben a költő eléggé elszigetelten él; abba a világba, melybe csak a verseit olvasva lehet betekinteni. Az utolsó harc című versében sejtet valamit: lehet ez a költészetének az alkonya, de lehet más is. „ez lesz talán az utolsó harcom nekem/ magamat most igencsak beleéltem/ megvallom kedvem leltem mindig is a harcban/ de sohasem legyőzni csak meggyőzni akartam”.
Az Északi szonettek című fordításkötete bátor kezdeményezés. Radu Ulmeanu százegy szonettet tartalmazó kötete a rendszerváltás után jelent meg. Akkor ennek a kötetnek az volt a lényege, hogy azt bizonyította, hogy a diktatúra idején is lehetett olyan verseket írni, melyek értéknek számítottak, és mindmáig maradandók. G. Katona József megpróbálta ezeket a szonetteket úgy átültetni magyarra, hogy ne veszítsen az Ulmeanu által megfogalmazott üzenetek értékeiből, de valamilyen módon a fordító is benne legyen.

Elek György