Bár rengetegen közlekednek autóval vagy biciklivel, sokan mégis a tömegközlekedési eszközökkel próbálnak eljutni a város egyik pontjából a másikba – talán azért, mert nincs autójuk, kézenfekvőbb buszozni vagy egyszerűen nem akarják még inkább megbénítani az amúgy is zsúfolt forgalmat a városban. Persze a busszal való közlekedés nem mindig jelent egyet azzal, hogy a tervezett időben meg is érkezünk a célhoz.

Számtalanszor olvashattunk már a szeméttároló mellett parkoló autókról, amelyek a szemetesek munkáját gátolják, emellett ott vannak azok is, akik egyes áruszállítók pakolászását (pontosabban cipekedését) lehetetlenítik el — és végül azok, akik több tucat ember szállítását bénítják meg.
Mivel a buszok is órarend szerint közlekednek, a legtöbb utas kiszámolja, hánykor kell buszra ülnie ahhoz, hogy eljusson akár munkába, akár ügyet intézni, ám a terv gyakran hiúsul meg egy-egy szabálytalanul parkoló sofőr miatt, aki a tömegközlekedési, illetve a nagyobb járművekre nem gondolva olyan helyen hagyja autóját – akár rövid időre is – ahol lehetetlenné teszi a többiek közlekedését.

Ilyen esetnek lettek áldozatai hétfő délután azok az utasok, akik a Carpaţi II lakónegyedben ültek fel a 3-as számú autóbuszra, amely  – hosszas várakozás és késés után – egészen az Aquastrarig szállította őket. Az indulást követően az utazás azonban csak néhány pillanatot tartott, hiszen már az első kanyarnál – mellesleg egyirányú utcában – „fennakadt” a busz, egy bolt előtt hagyott, szabálytalanul leparkolt autó és annak nemtörődöm sofőrje miatt.
A jelenség egyébként sajnos gyakori ezen a környéken, ugyanis sokan azzal a magyarázattal parkolnak a tilosba, hogy “épp csak beszaladnak a boltba és mennek is tovább”. A hétfői eset viszont a megszokottnál nagyobb galibát okozott, mivel az autó sofőrje hosszas dudálás után sem került elő, hogy felszabadítsa az utat, így az utasokkal teli autóbusz után egészen a másik utca végéig kígyóztak a várakozó autók, sőt, más buszok is, amelyek — egyirányú utca lévén — vissza sem tudtak fordulni, hogy más irányból próbálják meg elérni úti céljukat.

A feszültség a dudálás intenzitásával párhuzamosan egyre erősödött, az emberek először a buszsofőrt, majd a szabálytalankodó sofőrt hibáztatták, nem beszélve azokról, akik a kocsisor végén ücsörögve azt sem tudták mi okozza a fennakadást.
A jelenet szinte filmbe illő lett, a hosszas és fülsüketítő dudálásra előkerültek a tömbházak ablakában kíváncsiskodók, a bolti eladók, sőt a járókelők is videózni kezdték a meghökkentő helyzetet.
A szitkozódások közepette itt is a rendőrségre és az emelőkocsira bízták volna a dolgokat (talán még az utasok értesítették is őket), ám a buszsofőr leleményességének és indokolt türelmetlenségének köszönhetően valahogy sikerült a másik utcába tolatnia, majd fokozott óvatossággal, minden szöget kicentizve, nagy nehezen elaraszolt a tilosban hagyott autó mellett — a sofőr személyazonosságára  továbbra sem derült fény. Persze az sem kizárt, hogy látva mekkora felfordulást okozott, valahol meghúzta magát, amíg „elül a vihar”.
A több mint negyedórás kényszervárakozás sok utas tervét húzta keresztbe, voltak akik meg sem várták a busz indulását, hanem leszálltak róla, hogy gyalog, vagy egy másik buszmegállóból folytassák útjukat.

KRESZ, jóérzés, tisztelet, másokra való tekintet — ilyen „élmények” birtokában az embernek az az érzése, hogy csak illékony fogalmak, pedig minden sofőrnek jó lenne tanulni az ilyen esetekből és felismerni azt, hogy a közlekedési táblákat nem dísznek teszik ki bizonyos helyekre, hanem a baleset- és zökkenőmentes közlekedés érdekében.

Szabó Beatrix