A magyar állam támogatásával felépült Kálvin-központot, amely templomot, közösségi házat és óvodát foglal magában, vasárnap ünnepélyes keretek között avatták fel Nagykárolyban. Az épületegyüttest a nagykárolyi születésű Makay Tamás tervezte.

Kevés nemzedéknek adatik meg, hogy templomot építsen. A nagykárolyi református közösség három évtizede vált ketté — a várost kettészelő főút mentén lett belvárosi és kertvárosi. Utóbbiak 21 éve határozták el, hogy új templomot építenek maguknak.

Mint ifj. Tolnay István templomépítő lelkész, a Nagykárolyi Református Egyházmegye esperese a vasárnap megtartott ünnepélyes felavatáson felidézte: a kertvárosi gyülekezet istenházának 1998-ban tették le az alapkövét, azonban lassan haladtak az építkezéssel, mígnem három esztendeje magyar kormányzati támogatásra tettek szert, amihez a hívek és a román kormányzat is hozzájárult pénzzel, így sikerült megvalósítaniuk az álmukat.

Mi több, bővülhetett is az: immár óvoda is működik a közösségi központtá lett építményben, amelynek tervezője a nagykárolyi születésű Makay Tamás.

Mindenki támogatásáért köszönetet mondott a gyönyörű őszi napsütésben megtartott alkalmon. Elmondta továbbá, hogy bár viszontagságos és küzdelmekkel teli volt az újonnan alakult gyülekezetnek eljutnia a templom átadásának napjáig, de bátran kijelenthető, hogy megérte fáradozni. A látvány önmagáért beszél. „Szívünket az Isten dicsőítése, a hála és a köszönet érzése tölti be” — fogalmazott az esperes, és fel is sorolta, hogy Istenen kívül még ki mindenkinek tartoznak őszinte hálával azért, hogy ez létrejöhetett.

Óriási feladat: a becsületesség továbbvitele

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, Csűry István hirdette Isten igéjét a rendkívüli alkalmon. A hívek egyébként színültig megtöltötték a pompás épületet, sőt, az udvarra sátrat is felállítottak számukra, nagyon sokan az ott felállított kivetítőn követték végig a szertartást. Erőt kívánt a gyülekezet számára a püspök, energiát ahhoz, hogy immár saját templomában folytathassa az építkező munkálkodást. Mint rámutatott, mindehhez az istentiszteleteken meríthetnek erőforrást, az együtt imádkozás révén gyarapodhatnak.

A Pro Ecclesia Kórus színesítette énekszolgálattal a rendezvényt, továbbá Fándly Csaba színművész versmondással, a kertvárosi gyerekek pedig alkalomhoz illő műsor-összeállítással kedveskedtek.

Soltész Miklós, a magyarországi Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára úgy vélte, ma Nyugat-Európában nemcsak Istent tagadják, hanem az isteni tanítást is, és a történelem során, ha egy közösség szembefordult a krisztusi tanítással, annak mindig súlyos következménye lett. Kálvin Jánost idézve kijelentette: „Soha nincs olyan nyomorult idő, hogy az ember becsületes ne lehetne.” Óriási feladatnak tekintette a becsületesség továbbvitelét. Az államtitkár szerint sok millió ember munkájából fakad az a nagyságrendileg 350 millió forint, amivel a magyar állam támogatta a templom és a református központ felépítését. Horváth Anna, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség ügyvezető alelnöke kiemelte a gyülekezeti tagok odaadását — „tégláról téglára építkezve, kétkezi munkával is, amikor úgy kellett”, tették a dolgukat. Hangoztatta: „Aki építkezik, az hisz a jövőben, hisz a gyermekeiben.” Mint fogalmazott, szívéből kívánja, hogy „ez a gyönyörű templom és Kálvin-központ 100 év múltával is megteljen hittel, imádságos reménnyel, Isten áldását szerető és kereső emberekkel, gyermekkacagással…”

A legtermékenyebb hóeséses nap

Pataki Csaba, a Szatmár Megyei Tanács elnöke, a szövetség megyei szervezetének elnöke is felidézte azt a 2016-os napot — „amely talán a legtermékenyebb hóeséses nap volt Nagykárolyban —, amikor is eldőlt, hogy érkezni fog magyarországi támogatás a templomépítéshez. Ő is utalt arra, hogy a gyülekezet nem dőlhet hátra: szükség van „a hitre, a kitartásra, azaz erős közösségre”. Köszönetet mondott a nagykárolyiaknak, hogy felekezeti, nemzetiségi vagy egyéb különbözőségeiken túllépve nagyon sokan támogatták a kertvárosiak templomépítési szándékát.

Kovács Jenő, Nagykároly polgármestere, a Nagykárolyi Református Egyházmegye főgondnoka megkövette a gyülekezetet, amiért az építkezés egy nehéz időszakában maga is kishitű volt, és elvesztette a reményt, hogy valaha sikerül befejezni a megálmodott református központot. Felbuzdulva arra kérte a lelkészeket, de egyébként is mindenkit, hogy „merjenek nagy álmokat szőni, nagy munkákba belefogni”. A tervező, Makay Tamás „kegyelmi időszaknak” mondta a kertvárosiak mögött lévő évtizedeket, hiszen megadatott nekik, hogy templomépítő nemzedék lehessenek. Papp Zsolt, a kertvárosiak főgondnoka csatlakozott az előtte szólóhoz — „nem minden generációnak adatik ez meg” —, és ennek okán mindenkoron bízott abban, hogy eleget fognak tudni tenni a templomépítés vállalásának.

Az alkalmon a római katolikus, a görögkatolikus és az unitárius egyházi közösségek nevében is üdvözölték a nagykárolyi reformátusokat, és így tettek a gönci, a vizsolyi és a mátészalkai kálvinisták nevében is.

A szép gondolatok után átvágták a jelképes, nemzeti színű szalagot, majd a hívek sokaságának alkalma nyílt arra, hogy belülről is megcsodálja, bejárja az új nagykárolyi református templomot, a Kálvin-központot.

Megyeri Tamás Róbert