A szatmári közélet elmúlt 24 éve egyik leglényegesebb eseményének lehettünk tanúi vasárnap, amikor Victor Ponta miniszterelnök immár nyíltan beszélt arról, amit a 2012-es helyhatósági választásokból a román politikai szereplők megértettek, és melynek alapján a követendő utat maguknak kijelölték: mivel az RMDSZ csakis akkor verhető biztonsággal a megyei és a szatmárnémeti választásokon, ha a meghatározó román pártok összefognak, a jövőben ezek nem rivalizálnak egymással. Mielőtt azonban átadnánk magunkat a nemzethalál keserű víziójának, nem árt áttekinteni, milyen előremutató lehetőségeket hordoz ez magában a helyi magyar közösség, sőt, mindannyiunk számára. A nehezített pálya optimális esetben az RMDSZ-t nyitásra, a korábbinál lényegesen jobb eredmények felmutatására kényszerítheti. Tény, hogy megyénkre alapjában véve nem jellemző az etnikai színezetű ellenségeskedés, a románság számottevő része stabil RMDSZ-szavazó, rátermett jelöltekkel pedig a szövetség által megszerzett voksok száma a választási győzelemig srófolható. Van azonban egy másik lehetőség is: az etnikai alapú, frusztrációkon, félelmeken és az ebből fakadó gyűlöleten alapuló (szükségszerűen szűk érdekcsoportokat hatalomhoz juttató) politizáláson való változtatás. A közélet új alapokra helyezése, hogy ne az indulatok által vezérelve verődjünk azonos táborba, hanem a közös ügyek, eszmék mentén folyhasson a társadalmi szerveződés. Ehhez azonban szükség van a jelenlegi román (Európában egyedülálló), mélységesen antidemokratikus párttörvény módosítására. A pártalapítás útjába állított akadályokat (25 ezer támogató aláírás összegyűjtése legkevesebb 18 különböző megyéből) eddig ugyanis kizárólag olyan kaliberű személyiségeknek sikerült megugraniuk, mint Tőkés László, Traian Băsescu vagy — az utóbbi által hathatósan támogatott bulvármédia-tröszt tulajdonos — Dan Diaconescu. A kötelező aláírás-szám csökkentése lehetővé tenné kisebb, akár kizárólag helyi szinten működő pártok létrehozását, így lehetőség teremtődhetne arra, hogy a közéleti részvételre vállalkozók olyanokkal gyűljenek egy táborba, akikkel valóban hasonlóképp gondolkodnak, hogy ne a más nemzetiségűekkel való riogatás, az uszítás és a gazdasági mutyik határozzák meg, kiket dob a felszínre a politikai hullámverés.

Babos Krisztina