Jegyzet

Új év, új lehetőségek

2016.01.01 - 12:00

Újra megnőtt a forgalom az utcákon, zsúfoltak lettek az üzletek, a bevásárlóközpontok, újra ünnep közeleg, amire úgy készülnek az emberek, hogy halomra vásárolnak mindent, amire szükségük van és mindent, amire nincs. Ilyen a mai ember. Mindenből többet vásárol, nehogy ne legyen elég. Megveszi azt is, ami nem kell, hátha mégis szükség lesz rá.

Ismét elmúlt egy év. Vajon hányan gondolkodnak ilyenkor el azon, hogy mennyit fejlődtek, mennyivel lettek bölcsebbek egy újabb év alatt? Mert az idő múlásával az emberi élet is múlik, és ahhoz, hogy ne múljon el hiába, meg kell tenni azt, ami az élet értelmét adja. És mindent akkor kell megtenni, amikor annak ideje van. Az idő múlásával megváltozik az ember is. Vagy meg kellene változnia. Nem csak fizikai értelemben, hanem gondolkodásban is. Sok ember illúziókat kerget, csodákra vár, úgy eltávolodik a valóságtól, hogy már-már közelebb kerül a mesevilághoz.

Az újév egy lehetőség arra, hogy az ember eldöntse: saját kezébe veszi a dolgokat vagy hagyja, hogy a korszellem irányítsa a sorsát. Aki változást akar, az utat keres, építkezik, társakat gyűjt. Megkeresi a létezés örömét. Minden embernek csak egy élete van. Ezt az egyetlen életet nem szabad csak ímmel-ámmal leélni. Ebben az amúgy is rövid életben egyetlen pillanatot sem szabad cél nélkül eltölteni. Minden lépésben ott lehet az öröm, csak rá kell találni, észre kell venni. Minden lépés előtt ott van a szép, csak jó irányba kell haladni. Csak meg kell tapasztalni. Az újév lehetőség arra, hogy az emberben megerősödjön az élni akarás. Úgy kell építeni, szépíteni, élhetővé tenni a világot, szűk környezetünket, hogy az otthont adjon nekünk és szeretteinknek. Az újév egy lehetőség arra, hogy megszabaduljunk a külsőségektől és elkezdjünk belülről építkezni. Az újév arra is figyelmeztet, hogy ismét eltelt egy év, ami nem csupán ráncokat szült az arcra, fehérlő hajat a fejre, szürkeséget a szemre — ne adj Isten —, betegséget a testnek és léleknek, hanem tapasztalatot, tudást, rátermettséget a felismeréshez, hogy rádöbbenjünk: mi az, amin változtatni kellene. Nem álmodozni kell, hanem meglátni a valót, a társban megtalálni a pótolhatatlan és elválaszthatatlan segítőt, a gyermekben pedig a jövőt. Nem újévi fogadalmakat kell tenni, hanem megváltozni, hogy ne legyen szükség fogadalmakra, mert csak akkor haladnak rendjén a dolgok, ha fogadalmak nélkül is jó irányba halad az ember.

Előttünk egy új év. Új lehetőség az újrakezdésre vagy a már jól bevált út zökkenőmentes folytatására. Ehhez kívánok boldog új évet mindenkinek!

Elek György