Hagyományos módon a vasút melletti református temetőben, Gellért Sándor sírjánál kezdődött a rendezvény, ahol Veres-Kupán Enikő a szervezők nevében köszöntötte a résztvevőket, és méltatta Gellért Sándor életét, munkásságát, aki december 11-én, szombaton lett volna 105 éves.

Dobos Csaba, a mikolai Gellért Sándor Általános Iskola igazgatója röviden felvázolta, hogy mit jelent ma is számunkra a költő tevékenysége. Korában úgy emlegették, hogy: „Gellért Sándor Mikolából.” Ez nem véletlen, hiszen sokáig ott élt, ott tanított, ott ült a magány szikláján. Szellemisége örökre ott marad a mikolaiak emlékezetében, hiszen ő nevelte és oktatta a mikolai ifjakat. „Én nem maradtam adósa az életnek,/ az élet maradt adósom énnekem” — írta Gellért Sándor. A sors adósságát igyekszünk leróni azzal, hogy tisztelgünk emléke előtt — hangsúlyozta Dobos Csaba. Gellért Sándor-verset mondott Gellért Ágnes, a költő lánya, illetve Bors Hajnalka versenyző.

Miután elhelyezték Gellért Sándor síremlékén a megemlékezés koszorúit, a résztvevők a Láncos-templom gyülekezeti termébe vonultak, ahol folytatódott a program. A versenyzőket és az őket meghallgatni odasereglett résztvevőket Veres-Kupán Enikő köszöntötte. Dobos Csaba ünnepnek nevezte a napot, amely lehetőséget ad az értékápolásra. Elmondta, hogy a mikolai általános iskola igazgatójaként büszkeséggel tölti el, hogy nemcsak a mikolaiak, illetve a helyi iskola diákjainak a mindennapjaiban, hanem a Kárpát-medencei fiatalok életében is mozgatórugóként működik Gellért Sándor hagyatéka.

Ebben az évben is sokan jelentkeztek a szavalóversenyre, bár különböző problémák miatt nem mindenki érkezett meg a szombati megmérettetésre. Tizenhat szavaló mondta el két választott versét, volt néhány visszatérő szavaló, voltak viszont új arcok is, akik fiatal koruk ellenére jól szerepeltek. Ami sajnálatos, hogy egyetlen versenyző sem választott Gellért Sándor-verset.

Márk-Nagy Ágota dráma- és múzeumpedagógus a zsűri nevében értékelte a versenyt, s örömmel állapította meg, hogy a versenyen egy generációváltás történt, sok új arc jelentkezett. Elmondta, hogy úgy jött el a versenyre — úgy jött eddig is minden Gellért Sándor szavalóversenyre —, mint a gyermek, aki kapni jön. Minden szavalat egy ajándék, minden előadásból ki lehet csomagolni azt, ami az előadóból fénylik. Biztatta a szavalókat, hogy magukat fejlesztve még több verset olvassanak és mondjanak el ott, ahol lehetséges. A zsűri további tagjai: László Zita, a Harag György Társulat színművésze, Jánk Károly költő, műfordító, Jáger-Péter Mónika magyartanár és Elek György publicista a verseny során értékelték az előadásokat.

Eredmények

1. díj: Szabó Rebeka (Topolya), 2. díj: Vajda Nóra Pálma (Bácsfeketehegy), 3. díj: Kőműves Csenge (Kishegyes). A közönségdíjat Micsinai Dominik (Nagykanizsa), a szavalók díját Kánya Antalné (Nagykanizsa) és Galusz Áron (Zenta) kapta. A fődíjak mellett számtalan különdíjat ajánlottak fel intézmények és magánszemélyek. A LiterArt Magyartanárok Egyesülete díját Kádár Adrienn (Szatmárnémeti), a Szamos folyóirat és a Szamos Diákirodalmi Kör díját Kádár Adrienn (Szatmárnémeti), Tóth Katarina (Temerin) és Micsinai Dominik (Nagykanizsa) kapta.  SZFÚ