A Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a Szatmári Református Esperesség és a Józsefházi Református Egyházközség tegnap turulemlékművet avatott a józsefházi református templom kertjében. Az anyagi hátteret a községben élő magánszemélyek biztosították.

Az esemény a református templomban vette kezdetét, ahol együtt voltak a reformátusok, a római katolikusok és a megye több településéről érkezettek. Király Lajos, a Szatmári Református Egyházmegye esperese azt az újszövetségi történetet választotta igehirdetése alapjául, amikor Jézus a hegyi beszédkor ötezer embert vendégelt meg öt kenyérrel és két hallal. Katartikus élmény volt ez, és katartikusnak tűnik ma is. Sokan kérdezik, hogy mit ünnepelünk ma, mire emlékezünk. Ma is katartikus élményben van részünk, hiszen azokra az elődökre emlékezünk, akik a történelem akkori palettáján mertek kockázatot vállalni, hogy a mi életünk szebb és jobb legyen. Az igehirdető arra figyelmeztetett, hogy Jézus soha nem sietett, de soha nem késett. A mai ember mindig siet, de sosem ér célba. Ma a józsefháziak megálltak, és tettek valamit azért, hogy az utódoknak legyen mire emlékezniük, és megszabják az irányt számukra. Mától van egy hely, ahol a józsefházi magyarok egybegyűlhetnek és közösséget formálhatnak. Az embernek mindig megoldásokat kell keresnie, döntéseket kell hoznia, hogy nyugodt életet éljen otthon a családban és a közösségben, ahova tartozik. Tőlünk függ és rajtunk múlik, hogy milyen a jelenünk, és milyen lesz a jövőnk.

A meghívott lelkipásztorok igei köszöntője, valamint a patóházi és az apai egyesített kórus énekét követően a résztvevők kivonultak a turulemlékműhöz, ahol Kiss Szabolcs beszolgáló lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket. Varga Szilárd, a Szatmárnémeti Református Gimnázium iskolalelkésze, aki tizenkét évig volt a Józsefházi Református Egyházközség lelkipásztora, ismertette, hogy miért ragaszkodtak a helyiek a turulemlékmű felállításához. A józsefházi magyaroknak volt egy álmuk, ami mára valóra vált. 1943-ban a református templom előtt egy országzászló állt. Az országzászló-mozgalom életre hívója a trianoni fájdalom volt. A szétszakított nemzet összetartozását akarta erősíteni a kifosztott, megalázott nemzeti közösség tagjaiban. Az összetartozásnak és a közös felelősségnek a Szabó Dezső-i „Minden magyar felelős minden magyarért” gondolat volt egykor a kifejeződése, és ma is az. Az 1940-es évek elején, a megnagyobbodott ország területén ezernél is több országzászló hirdette a Felvidék, Kárpátalja, Délvidék és Észak-Erdély visszatérését. Minden visszacsatolt település igyekezett saját országzászlót állítani a maga erejéhez mérten, ezzel is kifejezve Magyarországhoz való tartozását. Az országzászló a magyar igazság legyőzhetetlenségébe vetett hit szimbóluma. Emlékezetünkbe vési a magyar öntudatot és a magyar bánatot. A magyar nemzeti gondolat alatt egyesít minden magyart. Ma ismét határok választanak el az anyaországtól, de nem ez a legveszedelmesebb az erdélyi magyarokra nézve, hanem az, hogy szívünk távolodik el a nemzetünktől és egymástól is. Egykor a nagyhatalmak féltékeny és erőszakos agressziója szakította darabjaira a nemzetünket, ma sokszor mi magunk folytatjuk ezt a munkát azzal, hogy széthúzunk, és kicsinyes, egoista érdekeinket próbáljuk érvényre juttatni. Ez a turulemlékmű figyelmeztető jel, hogy mi nem egymás ellen, hanem egymásért vagyunk. Az egymásba kapaszkodó kezeket szétszakíthatják, de az összeforrott szíveket sohasem szakíthatják el egymástól.

Pataki Csaba, a Szatmár Megyei Tanács és az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének elnöke örömét fejezte ki, hogy Józsefházán megélénkült a magyar élet. Néhány hónapja Szent István-szobrot, most turulemlékművet avattak. Az összefogásra és a helytállásra szükség van és szükség lesz ahhoz, hogy emlékhelyek jöjjenek létre, és azok köré tömörülve dicsérjék az Urat és a nemzetet — mondta.

Winkler Gyula európai parlamenti képviselő hangsúlyozta, hogy a magyar nép ezer éve értékteremtő közösség a Kárpát-medencében. „Mindig újjáépítettük azokat az emlékműveket, amelyeket megsemmisítettek, mert kötelességünk megőrizni azt, amit elődeink létrehoztak” — véli a képviselő.

Az emlékmű megkoszorúzása után a helyi fiatalok műsora bizonyította, hogy Patóházán van utánpótlás, amely továbbviszi az elődök által létrehozott értékeket.

Elek György