Lehetséges, hogy tüntetésekre lesz szükség Erdélyben és Magyarországon a hatalom „eszelős” regionalizációs tervei ellen — fogalmazott Tőkés László EP-képviselő, az EMNT elnöke. Június 27-én arra emlékeztek, hogy 25 éve a falurombolás ellen tízezrek tüntettek Budapesten.

Tőkés László tegnap, budapesti sajtótájékoztatóján a közigazgatás tervezett átalakításáról szólva tragikusnak és fájdalmasnak nevezte, hogy az 1988–1989-es fordulat után negyedszázaddal „még mindig ott tartunk, hogy egy vértelen genocídium ellenében lehet szükség arra, hogy kimenjünk az utcára”.

Véleménye szerint valamennyi magyar párt és szervezet egyetért Erdélyben azzal: szükség esetén tüntetéseket kell szervezni az ellen, hogy az egész erdélyi térségi, települési közigazgatási rendszert, „hagyományos történelmi és földrajzi régiónkat” mesterséges határok mentén újraszabják.

Mint mondta, amennyiben megszervezik a demonstrációkat, azt ugyanazzal a lelkülettel lehet csak megtenni, mint 25 évvel ezelőtt az erdélyi falurombolás ellen. Tőkés László hangsúlyozta, a tüntetést, mint demokratikus eszközt szükség esetén igénybe kell venni. Ma pedig már nem elég pusztán védeni az erdélyi magyar falvakat, hanem ki kell tűzni célul egész Erdély autonómiáját, ezen belül pedig az erdélyi magyarság széles körű önrendelkezését.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke hozzátette: ennek jegyében meghirdették az autonómia évét, mert szükség van arra, hogy az erdélyi magyar politika nemzetközi szinten is szövetségeseket találjon. Emlékeztetett arra, hogy Erdélyt bemutató kiállítást nyitottak meg szerdán Brüsszelben, és a régióról szóló tájékoztató könyvet is kiadtak.

Hangsúlyozta: 25 éve éppen ezen a napon azért tüntettek, hogy Erdély ne váljon az enyészet martalékává, ezért tüntettek több mint százezren, és nem 30 ezren, ahogy annak idején a Népszabadság írta. A demonstráció korszakos jelentőségű volt, a rendszerváltozás jellegzetes pillanataként értékelhető — jelentette ki.

A budapesti Hősök terére meghirdetett 25 évvel ezelőtti tüntetés egykori szervezői közül Zétényi Zsolt ügyvéd, volt országgyűlési képviselő, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat elnöke felidézte, hogy a tüntetés alkalmából memorandumot írtak, követelve az erdélyi magyar nemzet önrendelkezési jogát. Az irat számos világnyelvre való fordítását az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Irodában ingyen készítették — tette hozzá.

Elmondta, hogy a memorandumban figyelmeztettek a népirtás veszélyére, valamint az is szerepelt benne, hogy a tüntetők „halálra ítélték” Nicolae Ceausescu diktátort a büntető törvénykönyv alapján, mert a falurombolás miatt ezt a szankciót kellett volna ellene alkalmazni.

Nagy László ügyvéd, a 25 évvel ezelőtti tüntetés főszervezője arról beszélt, hogy hatalmas feszültség övezte a kifejezetten politikai élű demonstrációt, amelyet az akkori politikai elitből volt, aki akadályozott, mások pedig támogatták.

Felidézte, hogy a demonstrációban részt vevő összekötőjüket fizikai támadás érte, mert a hatalom meg akarta szerezni előzetesen a tüntetés jelszavait, de társuk végül megmenekült. Elmondása szerint eközben az állampárt külügyi bizottságának vezetője azt mondta neki: „itt ma minden megtörténhet”. Ezután a Belügyminisztériumból kereste fel valaki, aki dokumentumokkal igazolta, hogy az V. kerületi rendőrkapitányság két tisztje támadott rá társukra.

Tudomása szerint a belügy utasítást adott a Népszabadság főszerkesztőjének, hogy legfeljebb 30 ezres tömegről számolhatnak be a tüntetésről írva, ez az adat azóta is előfordul a médiában, még a Magyar Nemzet csütörtöki száma — amelyben a 25 évvel ezelőtti történéseknek állítottak emléket — is ezt a számot közölte. Egy belügyi ezredes akkor belső használatra közreadott adatai szerint azonban 150-200 ezer ember vett részt a demonstráción.

Elmondta, a tüntetés másnapján Ceausescu összehívta a párt legfelső vezető testületét, a Politikai Bizottságot és állítólag sírva mondta, hogy hatalma ellen fasiszta tüntetést tartottak Budapesten.

Medvigy Endre irodalomtörténész, a tüntetés szervezőbizottságának tagja hangsúlyozta: 25 éve a demonstráció megrendezésekor a magyarság „kegyelmi állapotban” volt, mert képes volt egységesen fellépni a kisebbségi elnyomásban szenvedő, falurombolással fenyegetett nemzettársak érdekében. A polgári irányzat, a Szabad Kezdeményezések Hálózatának (a későbbi SZDSZ) tagjai is részt vettek a tüntetésen, ugyanis — mint fogalmazott — „a népi-urbánus ellentét ekkor még nem jelent meg a felszínen”. A nemzeti hagyományok ápolásából nőtt ki a tüntetés, és ma is feladat, hogy „a háttérbe szorított értékeinket birtokba vegyük” — tette hozzá.