Őshonos gyümölcsfákat, egész pontosan almafákat ültetnek az új nagykárolyi református templom mellé. Adorján Csaba presbiter tájékoztatott a leendő Tündérkertről, amely mintegy génmegőrző is lesz.

„Nagykárolyban több régi fa van — itt-ott. Van például egy megközelítőleg 50 éves sóvári alma, amiről én tudok. Van valakinek egy nagyon öreg batulja” — mondta el a kertészeti szakember. Hozzátette: „Hátha így össze tudnánk szedni ezeket a régi fajtákat, és tudnánk szaporítani azokat.” Elmondta, hogy az ötletüket már többen felkarolták. Egy ismerőse szomszédjának a kertjében volt egy régi almafa. A területet már eladták, a fát vélhetően kénytelenek lesznek kivágni, ám az előrelátó szomszéd gondoskodott a fa génállományának megőrzéséről, leszaporította azt. „Ízletes, finom az az alma, és mint kertészmérnöknek az a pláne benne, hogy az a fa nagyon sok ideje már sem metszve nem volt, sem permetezve, mégis szép almákat terem” — magyarázta. Adorján Csaba elárulta azt is, hogy az ismerőse saját, florina hibridje, ha nem permetezik rendszeresen, vagy nem metszik pont a megfelelő időszakban, netán nem látják el bőségesen tápoldattal, akkor egész egyszerűen nem terem, elférgesedik. Ezzel szemben sokkal igénytelenebb a régi fajta, még az almamoly is kevésbé támadja, mint az új fajtákat.

Úgy mondják egyesek, hogy a régebbi fajták gyümölcsei ugyan külcsínben elmaradnak a mostaniaktól, ám ízviláguk jobb. Adorján Csabának is felvetettük ezt a városi legendát. „Nekem tizenhét fajtám van, minden fából öt-öt darab. Ezeket szaporítóanyagnak tartom, sűrűre voltak ültetve, mert nekünk csak az egyéves oltóvesszők, -gallyak kellettek. Ez azt jelenti, hogy évente meg lettek csonkolva, s így mindig egyenes, új hajtásokat neveltek. (Ezt tulajdonképpen a termő almafáról ki is kell vágni, vízhajtásnak is nevezték egykor, mert nem termett, csak a helyet foglalta, illetve besűrűsítette a lombot.) Később, amikor megszüntettük a szaporítóanyag-termesztést, kivágtunk minden második fát, hogy koronát tudjunk nevelni, és termés is legyen rajta. A fajták tehát megvannak. Télen, amikor több idő van, fel szoktam hozni mindegyikből, és hát kóstolgatjuk, hasonlítjuk az aranypárment például egy goldenhez. Kétségtelenül van egy jellegzetes íze az aranypármennek, de mikor megkóstolod a goldent vagy egy másik sárga húsú almát, hát akkor inkább az utóbbi mellett döntesz” — így a felelet. Persze ez ízlés kérdése — tette hozzá. Ugyanakkor a szakember nyomatékosította azt is, hogy míg előbbi, azaz a törökbálintnak is nevezett aranypármen ellenálló, addig a hibridek nagyon is kényesek.

A nagykárolyi Kálvin-központ melletti Tündérkertben lesz aranypármen, batul, asztraháni piros, tányéralma (egyébként ezt a régi fajtát nevezték meg az előző évben Magyarországon az Év gyümölcsfajtájának) stb. A fák a központ és a temető közötti sávban, a telek végén fognak majd ragyogni.

Megyeri Tamás Róbert