Dr. Vass Zoltán orvos, Filip Zoltán testnevelő tanár és Nyíri Zoltán festőművész vehette át szerda este az RMDSZ idei Ezüst Tulipán-díját, mellyel a munkájukkal a szatmári magyarságot szolgálókat jutalmazza a Szövetség szatmárnémeti szervezete.

A március 15-i rendezvénysorozathoz kapcsolódva szerdán kora este az Északi Színházban folytatódott az ünnepség, ahol az érdekes történelmi előadással, illetve zenés-verses összeállítással színesített gálaműsor keretében az életművükkel, munkájukkal, tehetségükkel és tetteikkel a szatmári magyarságot szolgálókat jutalmazta Ezüst Tulipán-díjjal az érdekvédelmi szövetség.

Dr. Vesztróczy Zsolt történész, az Országos Széchenyi Könyvtár kutatója a forradalom és szabadságharc kitörésének, valamint a pozsonyi és bécsi eseményeket felidéző történelmi előadása számtalan érdekességre világított rá — például, hogy a márciusi ifjak készültek ugyan 'valamire', de pár nappal március 15-e utánra akarták időzíteni a megmozdulást, viszont volt olyan is, aki már március 14-én késő délután szervezkedett volna, de társai nyugalomra intették, mert „késő este nem lehet forradalmat csinálni”. Valószínűleg azt is csak nagyon kevesen tudták, hogy a ma már szállóigévé nemesedett „Talpra magyar” eredetileg „Rajta magyar” volt, de végül Petőfi úgy gondolta, előbb fel kell rázni, talpra kell állítani a magyarokat, s nagy valószínűséggel az emberiség történelmében ez volt az egyetlen olyan forradalom, amelynek kirobbanását követően az utcán hömpölygő tömeget hazaküldték ebédelni — ugyanis folyamatos mozgásban kellett tartani őket, mert félő volt, hogy a 'tétlen ácsorgásban' unatkozni kezdenek és elszélednek. És a nagy lelkesedés és felbuzdulás közepette becsúsztak apró bakik is: Táncsics Mihályt könnyen kiszabadították az áristomból, mást azonban a börtönben „felejtettek”. A lebilincselően érdekes előadást követően adták át az Ezüst Tulipán-díjakat közösségépítés, oktatás-művelődés, valamint ifjúság és sport kategóriákban, hiszen, mint azt Kereskényi Gábor polgármester pontosította: „március 15-én a forradalom hőseire emlékezünk, de nem szabad megfeledkeznünk a mai napok hőseiről sem” — a bő évtizeddel ezelőtt alapított díjával az RMDSZ Szatmárnémeti szervezete azokat jutalmazza, akik évről évre „tettekkel alkotnak közösségünkért”. A díjakat Kereskényi Gábor, az RMDSZ Szatmárnémeti szervezetének elnöke és Poszet Kinga, a városi nőszervezet elnöke adták át — három Zoltánnak. Idén a közösségépítésért járó díjat dr. Vass Zoltán orvos vehette át, 1954-ben született Marosvásárhelyen, de Tasnádon nőtt fel, iskoláit is itt végezte. Orvosi diplomája megszerzését követően a Bákó megyéi Buhusra került, majd 1987-ben jött vissza Szatmár megyébe: előbb Sződemeteren, majd Magyarcsaholyban körorvos, 1992-től a tasnádi kórház, majd 2000-től a szatmárnémeti kórház laboratóriumi orvosa. Már édesapjától, Vass Mártontól megörökölte a történelem, a néprajz és közösségünk értékei iránti érdeklődést. Az 1990-től feléledő kisebbségi közéletünkbe tevékenyen bekapcsolódott, mint az RMDSZ tasnádi alapító tagja, a Tasnádi Újság szerkesztője, a Bíró Lajos cserkészcsapat parancsnoka és ugyancsak Bíró Lajosról elnevezett Ökológiai Társaság társelnöke. Szakmai-közművelődési tevékenysége az Erdélyi Múzeum Egyesület orvosi tagozatában és a szatmárnémeti Szent-Györgyi Albert Társaságban teljesedett ki. Orvos- és kórháztörténeti előadásai hiánypótlóak, ahogyan az egészség-nevelésről és egészségi állapot felmérésről született dolgozatai is — a Szent-Györgyi Albert Társaság társelnökeként egyik kezdeményezője és fáradhatatlan szervezője hosszú évek óta a Németi gyülekezettel együtt rendezett Hit és gyógyítás havi rendezvényeinek.

Az oktatás-művelődés kategória 2017-es díjazottja Nyíri Zoltán tanár, festőművész, aki negyvenéves működése során szatmári képzőművészek generációit indította el pályájukon. Nagy emberismeretre, türelemre és személyes empátiára vall, hogy személyreszabott oktatási módszerekkel dolgozik s ennek köszönhetően a tanítványoknak alkalmuk nyílik megtanulni, meglátni a szépet és visszaadni azt a művészet eszközeivel. Sikerének igazi mutatója diákjainak szeretete és a tanár-diák viszonyon messze túlmutató kölcsönös ihletet nyújtó szakmai barátság. E szép munkát ismerték el 2015-ben, éppen a tanítványok kezdeményezésére, a MOL Mentor-díjával. Az ifjúság és sport kategóriában szintén Zoltán és szintén tanár, Filip Zoltán testnevelőtanár vehette át az idei elismerést. Nem sok szatmári van, aki ne ismerné a legendás testnevelő tanárt, akinek csak a hírére is megremegtek a diákszívek és a legrakoncátlanabbak is megjuhászodtak. Mégis Filip tanár úr a véndiákok kedvence, akiről egyöntetűen mondhatjuk, hogy a legtöbbet tanultunk az életről. Pedagógusi és nevelői munkájáról Filip tanár úr saját szavait idézték: „Tanári pályafutásom a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban teljesedett ki. Itt töltöttem el több mint 25 évet és rájöttem, hogy számomra ez nem csupán egy munkahely volt, hanem itt bontakozott ki életem nagy hivatása. Nagyon boldognak érzem magam, hogy azzal foglalkozhattam életem során, ami mindig is a szenvedélyem volt. Életem nem volt mindig könnyű, sokszor tettem fel a kérdést, hogy érdemes-e ennyi lemondás, ennyi munka? Érdemes-e több időt tölteni az iskolában, mint otthon? A választ mindig megkaptam a diákoktól szeretetben, tiszteletben, megbecsülésben, érdeklődésben, jókívánságokban vagy egy-egy előkészítős diák ölelésében és egy-egy szerető család támogatásában. A Kölcseyben a diáksportban értünk el megyei, országos vagy nemzetközi sikereket, de számomra a legnagyobb eredmény az, hogy minél több diák megszeresse a mozgást és egészségesen próbáljon élni.”

Az eseményt a mátészalkai Talán Teátrum és a Harag György Társulat közös produkciója zárta Bozogány Béla rendezésében. Az ünnephez illő versekkel és dalokkal zárult az idei március 15.

Szabó Kinga Mária