Hét éve működik a Stella Maris Integrációs Központ. A megalakulása óta eltelt időszak nehézségeiről, örömeiről és a tapasztalatokról kérdeztük a központ vezetőjét, Hompoth Lehelt.

Hét évvel ezelőtt indultak be a foglalkozások a nagykárolyi Stella Maris Integrációs Központ Teremi úti épületében. Az új ingatlan működtetői olyasmire vállalkoztak, amire korábban nem volt példa Nagykárolyban és környékén: a központ mellett élő — többnyire roma — közösség tagjainak az integrációját, fejlesztését, társadalomba való beilleszkedésének segítését tűzték ki célul. Nem volt könnyű feladat, az út elején sem, hiszen akkor még a közösség tagjai is bizalmatlanul figyelték, kik és miért akarnak az életükbe — még ha jóindulatúan is — beleavatkozni.

„Tényleg egyedi projekt alapján jött létre hét évvel ezelőtt ez a központ, mely elsősorban a németországi Lázár Lovagrend, a Fogorvosok Szövetségének, Klaus Winter úrnak, illetve a Szatmári Római Katolikus Egyházmegyének köszönhető. Mai napig segítenek minket a plébániákkal együtt, illetve szerencsére a helyi önkormányzat teljes körű támogatását is magunk mögött tudhatjuk. Ők biztosítják a napi háromszori étkezést az óvodásainknak immár hét éve. Az utóbbi időszakban csatlakozott munkánkhoz a Gróf Károlyi Sándor Alapítvány, hála Margineanu Éva ügyvédnő közreműködésének. Nem tudunk kellő mértékben hálásnak lenni mindazért a jóért, amit segítőinktől eddig is kaptunk. Ha visszagondolunk az elmúlt időszakra, akkor azt mondanám, az eleje volt a legnehezebb, hiszen teljesen ismeretlenül vágtunk bele ebbe a munkába. Az első két év az ismerkedésről szólt, s az volt talán a legnehezebb, de kibírtuk, és úgy gondolom, ma már bármelyik házba bekopogtathatok, mert beengednek” — mondta Hompoth Lehel, a központ irányítója.

A legnehezebb feladat az elfogadtatásuk volt, illetve az, hogy a környéken élő roma közösség tagjai megértsék, ez a központ azért jött létre, hogy segítséget nyújtson nekik, illetve lehetőséget adjon arra, hogy az ott élők gyermekei, unokái jobb életet élhessenek. Hompoth szerint siker koronázta eddigi erőfeszítéseiket, hiszen a telepen élők jelentős részében kialakult egyfajta tudatosság, illetve igény a jobb életkörülmények megteremtése iránt. Ez pedig a központ nélkül nem történt volna meg. Sokan járnak dolgozni, alakíttatják házaikat, bevezették a vizet, és fürdőszobát is kialakítottak. Ugyanakkor szívesen viszik a gyermekeket a mindennapos foglalkozásokra.

A hetedik születésnapon egyfajta nyílt napot tartottak pénteken, melyre szeretettel vártak minden érdeklődőt. Ottjártunkkor éppen a helyi 1-es számú napközi Bogyó és Babóca csoportja vendégeskedett a központban. Baumgartner Ildikó és Sógor Melinda óvónők Tolnay Adrienn vallástanárral kiegészülve az egész csoportot elhozták, hogy együtt játsszanak a központ gyerekeivel. Az intézmények már egy több szakaszból álló partnerségi együttműködést is maguk mögött tudhatnak. „Fontos, hogy a gyermekek találkozzanak, megismerjék egymást, hiszen a jövőben együtt fogják alkotni Nagykároly lakosságát, s ehhez elengedhetetlen alapul szolgálnak az ilyen alkalmak” — mondták a jelenlévők.

Tőtős Tímea