Felmérések szerint a nők ötször többet (évi ötvenszer) sírnak, mint a férfiak.

A mindenki számára sajnos biztosan ismert példa a szakítás közben feltörő sírás: érzelmi helyzetre adott reakcióról beszélünk, amely során a szemgolyónk és szemhéjunk közti könnymirigy folyadékot termel, spontán pislogást követően pedig a folyadék elterül szemünkön. A könnynek innentől kezdve két iránya lehet: vagy felszívódik a szemről (az úgynevezett könnypontokon keresztül) vagy pedig a szemünk nem képes kezelni a könnyek mennyiségét — írja a hazipatika.com. A könnyeknek háromféle típusa van. A bazális könnyek gyakorlatilag azért vannak, hogy a szaruhártyát nedvesen tartsák, hogy a szemünk ne száradjon ki. Az úgynevezett reflexkönnyek azért vannak, hogy kimossanak a szemünkből minden irritációt vagy belekerülő, oda nem tartozó részecskét (a hagymapucolás közbeni sírás esete például pont ide tartozik). A harmadik típusú könnyet nem nagyon kell bemutatni: a síráskönnyeket akkor sírjuk ki, ha erős érzelem lesz úrrá rajtunk: stressz, élvezet, düh, szomorúság vagy akár fizikai fájdalom. Ezek egyfajta természetes fájdalomcsillapítóként szolgálnak, az ezekben található leu-enkefalin miatt is érezzük magunkat megkönnyebbülve egy sírás után. Az érzelmi reakció beindítja az idegrendszerünk erre hivatott részét (a limbikus rendszert, egész pontosan a hipotalamuszt), az pedig az acetilkolin nevű neurotranszmitteren keresztül beindítja a könnygyártást. Egyes pszichológusok úgy vélik, a sírás után azért is érezzük jól magunkat, mert megerősítjük ezzel a kapcsolatot az éppen minket körülvevőkkel, akik a közös tehetetlenségben is részt vesznek. A sírással kapcsolatban érdekes az is, hogy nem csak az arcunkat nedvesíti be, hanem más hatásai is vannak: megnő a pulzusunk, izzadunk, lelassul a lélegzetünk, elszorul a torkunk - összefoglalva a tudomány álláspontja szerint: jobban érezzük magunkat utána, úgyhogy tartanunk semmiféleképpen nem kell attól, hogy valaki meglátja ezeket.