Elgondolkoztató hír, nekem hirtelen az jutott eszembe, hogy a középiskolai oktatásból nálunk is már rég kivették a nyelvtan tanítását, bár amúgy sem sokan igyekeznek helyesen írni és beszélni, a Facebook nyelv uralta világban. A nyelvtani ismeretek hiánya meglátszik az emberek beszéd- és írás stílusában, ne adj Isten, ha a közösségi oldalak nyelvhasználatát figyelembe vesszük, akkor:„Szó bennszakad, hang fennakad,/ Lehellet megszegik.”.

A nyelvtani nevelés kiiktatása mellett kivették a tantervből az ének-zene, a rajz-, stb. oktatást, de szó van az irodalom-, a történelem-, a földrajz-, stb. órák mellőzéséről is, mert azokat az ismereteket, melyeket ezeken az órákon lehet megszerezni, nem lehet felhasználni a mindennapi életben, akkor meg miért kellene terhelni vele az agyat.

Mindig elönt a méreg amikor hallom, hogy milyen jó a nyugati országok oktatási rendszere, mert ott nincs tanterv, nincs házi feladat, csak azokat az ismereteket kell elsajátítani, melyek szükségesek egy bizonyos munkakör ellátásához. Nincs szükség tárgyi tudásra, azt kell megtanulni, hogy mit, hol lehet megtalálni. Akik dolgoztak már külföldön részben megtapasztalhatták, hogy milyen értelmi szinten van egy bizonyos munkavégzésre betanított munkás, de arról is tudomást lehet szerezni, hogy a laza iskolai rendszerben érettségiző fiatal, mennyit kell fizessen a plusz órákért, ha be akar jutni valamelyik egyetemre. 

Nem nehéz véleményt formálni azokról, akik ilyen javaslatokkal állnak elő, azt sem nehéz kitalálni, ki hozta őket olyan helyzetbe, hogy meghatározó, döntéshozói szerepet betöltő pozíciókba kerüljenek. Ki lehet venni az esztétikát az oktatási rendszerből, lehet mellőzni az általános műveltség szintjének emelését, de fel tudják-e fogni a döntéshozók, hogy milyen világ kialakulásához vezet az elbutulás? Egyre több olyan vezető politikus tölt be jelentős és meghatározó tisztségeket, akik nem tudásuk, képességeik és rátermettségük alapján válnak meghatározó személyiségekké, hanem olyan okok miatt, melyekre az emberek nagy része nem lát rá.

Ők lesznek majd azok, akik kinevezik az intézményvezetőket és más fontos tisztségeket betöltő funkcionáriusokat, akik nem a széles körű tanulmányi eredményeik alapján kerülnek vezető beosztásba, hanem úgy, hogy jól tudnak helyezkedni. Nincs nekik szükségük esztétikai ismeretekre, erkölcsre, jó érzésre, emberismeretre, előrelátásra…, úgysem ők döntenek, hanem azok, akiket valahonnan, valamilyen érdekek elérése céljából irányítanak. Azok, akiknek az a céljuk, hogy az emberekből kihaljanak az érzések, és jó messze kerülje el őket a tudás.

Elek György