A negyed évszázados jubileum alkalmából egész héten nyílt napokat tartottak a fennhatósága alá tartozó 25, szociális és családi típusú otthonban, köztük a halmi Havasi Gyopár nevelőotthonban — amelyet nem csak azért emelünk ki a sorból, mert a több mint fél évszázados intézmény (a „halmi árvaház” ahogy köznyelvben ma is említik) egykor a régi legnagyobb árvaháza volt, hanem mert a mostani ünnepség kapcsán oda ellátogatott a németországi Waldenburg városában működő Albert Schweitzer Gyermekfalu küldöttsége is. De mondhatjuk úgy is: természetes, hogy eljöttek, hiszen az Albert Schweitzer Alapítvány évtizedek óta, a '90-es évek elejétől aktívan jelen van a halmi intézmény életében, nem csak adományokkal, tárgyi – felszereltségi segítséggel, de gyakorlati, kétkezi munkával is.

A gyermekvédelmi igazgatóság nyílt hete pénteken egy szinte egész délutánt betöltő, igen rendhagyó gálaműsorral zárult a Dinu Lipatti Filharmóniában, amelynek termét zsúfoltságig megtöltötték a gyermekek, hivatásos nevelőszülők, munkatársak és partnerintézmények tagjai — az előcsarnokot pedig a gyermekek által készített legkülönfélébb tárgyak kiállítása, amelyekből az őszi természet alapanyagaiból készített alkotások mellett nem hiányoztak az adventi koszorúk (természetes és újrahasznosított anyagokból), karácsonyi díszek, a mézeskalács-házikó és -csillagok vagy a szalmavirágokból, csipkebogyóból készített, vidáman mosolygó „torta” sem.

Mint Mariana Dragoş intézményvezető rövid visszapillantójában felidézte, a negyed évszázad kezdete nagyon nem volt egyszerű és könnyű, de lassan, és sok segítséggel sikerült a régi árvaházakat felszámolni és családi típusú nevelőotthonokat kialakítani, szakképzett nevelőszülőkkel (jelenleg a megyében 240 nevelőszülő 428 gyermeket gondoz); sikerült olyan otthonokat létrehozni, ahol az anyák; az emberkereskedelem és szexuális kizsákmányolás áldozatai találnak biztonságos menedékre; a sérült felnőtteket gondozzák — egyszóval szolgáltatásaik köre olyan szinten kibővült a különböző ágazatok szakembereinek együttműködése nyomán, amiről 25 évvel ezelőtt még csak nem is álmodtak. „Provokáció volt mindezt felépíteni, megvalósítani, szenvedély kellett hozzá, áldozathozatal kellett hozzá, és a rendíthetetlen hit: meg tudjuk változtatni a dolgokat, meg tudunk változtatni emberi sorsokat, jóra fordítani azokat” – mondta. 

Ám a gálaműsor rendhagyósága nem a szép gondolatokban, a résztvevők nagy számában, a kulturális mozzanatokban rejlett, hanem a színpadra fellépő, saját történetüket elmesélőkében. Megszólaltak örökbe fogadók és örökbe fogadottak, nem csak döntésük hátterébe és életükbe engedve betekintést, hanem az örökbefogadási procedúrában is, amelyet gyakran nehézkesnek, túlbonyolítottnak éreztek — mint ahogy a ma már 17 éves kamasz fiával együtt érkezett anyuka mesélte: anno nem értette, miért kell a sok felkészítés, a szakemberekkel való beszélgetések, fölösleges időpazarlásnak tartotta, hiszen mielőbb haza, családjába akarta vinni a négyéves kislurkót. Aztán menet közben kiderült, mennyire hasznos fogódzok voltak a korábban fölöslegesnek vélt beszélgetések, hiszen „sehol nem tanítják, hogyan kell szülőnek lenni, nincs hozzá tankönyv” – mondta mosolyogva. Kihangsúlyozta ugyanakkor azt is: meg kell változzon, meg kell változtatni a társadalom viszonyulását az örökbe fogadáshoz, fel kell(ene) számolni az ezzel kapcsolatos sztereotípiákat, dogmákat, hozzáállást.

Hasonló gondolatokat fogalmazott meg egy másik házaspár is, akik másfél évvel korábban fogadták örökbe most négyéves kisfiúkat, de mint hangsúlyozták: számukra az örökbefogadás soha nem volt B-variáns arra az esetre, ha nekik esetleg nem születhet közös gyermekük. „Mi már akkor, amikor elindultunk közös utunkon eldöntöttük, hogy örökbe fogadunk egy gyermeket – kisfiúnk másfél éve van velünk, másfél éve tart a nagy kaland” – mesélték, nem hallgatva el azt sem: amikor örökbe fogadták, a kicsi alig beszélt, bizonytalanul mozgott — azóta a szeretetüktől „kivirágzott”.
Ám nem csak vidám, pontosabban szerencsés történetek hangzottak el, viszont a végkicsengés minden esetben pozitív, pozitív irányba tartó volt, az igazgatóság nyújtotta lehetőségeknek, segítségnek köszönhetően, legyen szó gyermekekről vagy idősekről.

„Köszönök mindent, tisztelt kollégák, hogy nagy szeretettel és példaértékű odaadással tanítják, oktatják és nevelik a rendszerbe bekerült gyermekeket. Odafigyelnek és vigyáznak az idősekre és azokra a fogyatékkal élő személyekre, akiknek nem egyszerű vagy szinte lehetetlen a mindennapi önálló boldogulás. Gratulálok az elmúlt időszak megvalósításaihoz, hiszen számos szociális pályázatot vittek sikerre. Visszaadták az intézmény szakmai hitelét és megbecsülését, minőségi szolgáltatásokkal várnak minden kedvezményezettet." – fogalmazott Pataki Csaba tanácselnök, köszöntve az igazgatóság munkaközösségét, kiemelve: 25 éves működésük során, sok nehézséget leküzdve, gyerekek és idősek százainak mentette meg vagy könnyítette meg az életét. 

A gálaműsor zárásaként az intézmény elismerő oklevelekkel fejezte ki köszönetét mindazoknak — együttműködő partnereknek, támogatóknak, volt és jelenlegi közméltóságoknak —, akik az elmúlt negyed évszázadban segítették működését. 

Szabó Kinga Mária