Az utóbbi évtizedekben hangsúlyt helyezünk történelmünk jelentős eseményeinek a megismerésére és megismertetésére, bizonyos esetekben a történelmi események újraértékelésére. Fontos számunkra a múlttal való együttélés, de az is fontos, hogy az ne csak valamifajta öncélú múltba révedés legyen, hanem a jelenben jövőt formáló példaképeket, viselkedési formákat keressük. A huszonegyedik században már ritkán lehet hallani olyan kifejezéseket, mint igazságszeretet, becsületesség és bátorság, nemzeti, közösségi elkötelezettség… A szabadságszeretetről még esik szó, de olyan értelemben, hogy a szabadság mindenkinek kijár, de ha harcolni kell érte, az valaki más legyen. A múltunkkal való megismerkedés egy hiteles, történelmileg, kultúrtörténetileg helytálló identitástudat erősítése kellene hogy legyen, nem pedig az a fajta liberális gondolkodásmódra alapuló nevelési felfogás, hogy nem kell közösség, az egyén mindent megold a saját eszközeivel és gondolkodásmódjával, nincs szükség példaképekre, főként a múltból.

Miért fontos történelmünk és kultúránk megismerése? Elsősorban azért, mert ezek az ismeretek erősítik meg bennünk a nemzeti érzést, ami megvéd a globalizáció térhódításával szemben. Azok, akik a globalizáció hálózatait kiépítik, tudják jól, hogy a modern nemzeti, kulturális, egyházi közösségek tagjai védik egymást a külső hatásoktól, amelyek a szétdarabolódást szorgalmazzák. Tudják, hogy ha tevékenységükkel befolyásolják, hogy megvalósuljon a nemzetek alkonya, akkor ők lesznek a szétporlasztott közösségek egyéneinek az irányítói. A történelemismeret hozzásegít ahhoz, hogy természetesebb legyen az együttélés. Jelentős változásokon megy át a világ, sem számunkra, sem utódaink számára nem elhanyagolható, hogy mi is részt veszünk a változások irányításában, vagy kívülről nézzük azokat, és hagyjuk, hogy mások elképzelései alapján sodorjanak magukkal minket is. Itt válik fontossá történelmünk és kultúránk ismerete, hogy a jól bevált és ma is érvényesíthető módszereket ne hagyjuk magunk mögött, hanem használjuk fel a társadalmi átalakulások alapjául. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy egy nemzet, egy nép, egy régió vagy akár egy kontinens sohasem jut el oda, hogy örök érvényű társadalmi és kulturális életformákat alakítson ki. A változás időnként elkerülhetetlen, de az alapot sohasem szabad teljesen lerombolni. A mai szokások eltérnek ugyan a régebbiektől, de nem szakadnak el teljesen azoktól. Itt térnék vissza a liberálisok egyik alapgondolatára, hogy mennyivel nehezebb egyénként, saját szabályok szerint élni, mint egy közösségben. A huszonegyedik századi kihívások egy teljesen újszerű törvényszerűséget kívánnak bevezetni, olyan közösségek által elfogadott törvényszerűségeket, amelyek betartása által lehet válaszolni a kihívásokra. Közösségeket pedig csak azok tudnak kialakítani, működtetni és megtartani, akiknek közös a múltjuk, a kultúrájuk és közös a céljuk.

Ezért fontos történelmünk és kultúránk megismerése, újraértékelése, hogy a jelenlegi és a jövőbeni sorsunkat már mi irányítsuk, mi írjuk meg a történetünket, ami része lesz majd a világtörténelemnek.

Elek György