Puskásék után a Puskás Akadémia és a kispesti akadémia játékosai intézték el az angol labdarúgó-válogatottat: a nemzeti együttes legutóbb 1953-ban győzött Angliában, akkor az Évszázad mérkőzésén a Puskás Ferenc fémjelezte Aranycsapat diadalmaskodott 6-3-ra. Kedd este, vagyis 69 év után a két Puskás-akadémista, a duplázó Sallai Roland és Nagy Zsolt, illetve a kispesti akadémián is nevelkedő Gazdag Dániel góljával 4–0-ra nyertek a magyarok Wolverhamptonban.
A találkozó első perceiben az angolok neki is estek a magyaroknak igyekeztek nyomást helyezni a vendégvédelemre. Negyedóra elteltével aztán egy veszélytelennek tűnő szituációban Callum Styles harcolt ki szabadrúgást, melyből a védő John Stones és Aaron Ramsdale kapus „segítségével” Sallai megszerezte a magyarok vezető gólját (0–1).
A folytatásban Marco Rossi együttese igyekezett továbbra is kompakt módon védekezni és kevés területet hagyni a házigazdák gyors játékosai számára. A hazaiak legnagyobb helyzete viszont az volt, amikor a menteni igyekvő Orbán Willi a saját kapuja felé fejelte az oldalról beadott labdát: Dibusz bravúrral hárított.
Fordulás után sem változott a játék képe – csupán az eredmény… Igaz, néhány alkalommal kevés hiányzott az angoloknak az egyenlítéshez. 
Az angolok számára a 70. perc hozta el a hidegzuhanyt, egy magyar ellentámadás végén ugyanis Sallai ismét eredményes volt (0–2), ezt pedig már a magyar himnuszt kifütyülő hazai közönség sem nézte el a kedvenceknek, többen nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illették a háromoroszlánosok teljesítményét.
Az angol futballisták jóval nagyobb sebességre kapcsoltak és sorra dolgozták ki a kisebb-nagyobb lehetőségeket, hamarosan azonban Nagy Zsolt bombagólja már-már kegyelemdöféssel ért fel a számukra: egy jobb oldali beadást Loic Nego fejelt kapura, de a védőről levágódó labda Ádám Martin elé került, aki lekészítette a tizenhatos bal oldalánál érkező Nagy Zsoltnak, a felcsúti játékos pedig kapásból a rövid alsó sarokba lőtte a labdát (0–3).
A házigazdák ráadásul két perc múlva emberhátrányba is kerültek ( Stones a hajrában piros lapot kapott), így a slusszpoén Gazdag Dánielé lett, aki az utolsó előtti percben beállította a végeredményt: egy indítás után jól fedezte a labdát, majd nagyon higgadtan a kapuba perdített a kifutó Ramsdale felett (0–4).
Az angol játékosok a közönség hangos pfújolása és fütyülése kíséretében hagyták el a pályát, míg a magyarok a maroknyi Angliába elutazott szurkolójukkal együtt énekelték el a himnuszt, s ünnepelték a teljesen megérdemelt sikert.
Az angol labdarúgó-válogatott ekkora különbséggel legutóbb 1928-ban kaptak ki hazai pályán, amikor 5:1-re megverte őket az örök rivális Skócia. Azonban négygólos vagy annál nagyobb vereséget sohasem szenvedtek odahaza úgy, hogy legalább egy gólt ne tudtak volna összehozni (az angolok az első válogatott mérkőzésüket a szövetségük megalakulása után hét évvel, 1870-ben vívták). Éppen ezért, a keddi meccs fekete betűkkel kerül meg az angol foci történelemkönyvébe, viszont a magyarok számára aranybetűk jelzik: Anglia – Magyarország 0–4!
Mivel a csoport másik meccsén a németek 5–2-re verték az Európa-bajnok olaszokat, a magyar együttes az élre ugrott, és a csoportgyőzelemért játszhat szeptember 23-án, amikor a németek vendége lesz Lipcsében, majd három nappal később az olaszokat fogadja.

NEMZETEK LIGÁJA, A-OSZTÁLY, 3. CSOPORT

4. forduló

Anglia – Magyarország 0–4 (0–1)
Wolverhampton, Molineux Stadion, 28 839 néző, v.: Clément Turpin (francia)
Gólszerzők: Sallai 16., 70., Nagy Zs. 80., Gazdag 89.
Piros lap: Stones 82. (Anglia)

Németország – Olaszország 5–2 (2–0)
Gólszerzők: Kimmich 10. Gündoğan 45+4. (11-esből). Müller 51., Werner 68., 69., illetve Gnonto 78., Bastoni 90+4.

1. Magyarország    4    2    1    1    7–3    7
2. Németország    4    1    3    0    8–5    6
3. Olaszország    4    1    2    1    5–7    5
4. Anglia    4    0    2    2    1–6    2

P. A. (fotó: MTI)