A Rákóczi-emlékév kapcsán szerda délután dr. Mészáros Kálmán és dr. Balogh Béla tartott előadást a Szatmárnémeti Református Gimnáziumban a kuruc kor Szatmár megyei eseményeiről. A résztvevők megkoszorúzták a nagy fejedelem szatmárnémeti szobrát.

II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemmé választásának 315. évfordulója kapcsán a magyar Országgyűlés Rákóczi-emlékévvé nyilvánította a 2019-es évet. Az év során a Kárpát-medencei magyarság egésze számára jelentős Rákóczi-szabadságharcra emlékeztek szerdán a Szent István Kör szervezésében a Szatmárnémeti Református Gimnáziumban, hiszen a megyéhez több szálon is kötődik a fejedelem személye és a szabadságharc.

Dr. Mészáros Kálmán (Budapest, Hadtörténeti Múzeum és Intézet) Kuruc mozgalmak Szatmárban címmel tartott előadást. Elmondta, hogy az 1670. évi felkeléstől — a Wesselényi-összeesküvéstől — volt egy kisebb jelentőségű fegyveres felkelés Felső-Magyarországon, de annak egyetlen nagyobb jelentőségű összecsapása Szatmár megyében volt, Gombáspusztán. A magyar felkelők a szatmári császári helyőrségen arattak győzelmet — ez jelöli ki a kuruc kor kezdő határpontját itt, Szatmár megyében. A záró pont az 1711-es események: a Szatmárnémetiben megtárgyalt, részben Nagykárolyban aláírt békeszerződés, illetve a majtényi zászlóletétel. Elmondhatjuk, hogy a kuruc kor jelentős hátországi területe volt Szatmár is.

Dr. Balogh Béla A II. Rákóczi Ferenc vezette felkelés és Nagybánya című előadásában részletesen ismertette a kuruc kor Nagybányán lezajlott mozzanatait.

Dr. Szőcs Péter, a Szent István Kör elnöke hozzátette, hogy Nagybánya mindig védettebb volt, mint Szatmár és Németi, az utóbbiak leégtek, és menekülnie kellett a lakosságnak, ekkor leégett a város levéltára is, a kuruc kor feljegyzéseinek csak töredékei maradtak meg a szatmári levéltárban. Nagybányán sokkal több lehetőség van a kutatásokra, az iratok is jobban áttekinthetők.

Dr. Mészáros Kálmán résztvevői kérdésre hangsúlyozta, hogy a Rákóczi-szabadságharc mindenképpen pozitív a magyar államiság szempontjából, ha nincsen szabadságharc, akkor kedvezőtlenebb viszonyok között tagolják be Magyarországot a monarchiába. Szabadságharc nélkül elvesztek volna a magyar államiság keretei, a rendi struktúra intézményei. Példa erre a cseh rendiség, ami 1620-ban elveszett a harmincéves háború után. El kell viszont gondolkodni azon is, hogy a csehek tényleg annyira rosszul jártak-e. Tény, hogy ma büszkék lehetünk a tizennyolcadik századi nagy országépítő munkára és arra, hogy a tizennyolcadik században a magyar nemesség válik a polgári átalakulás motorjává, és az annak is köszönhető, hogy a magyar nemesség nem vált csak magángazdálkodó földesúrrá, hanem hangsúlyos szerepe lett az állami életben. Abban az időben nem az országgyűlésben dőltek el a fontosabb dolgok, hanem a nemesi vármegyei önkormányzatban. Ha arra a kérdésre próbálunk választ adni, hogy Rákóczi vagy Károlyi, akkor megállapíthatjuk, hogy nincs a kettő egymás nélkül, mert a Rákóczi-szabadságharc nem sokat ér a szatmári béke nélkül, mert ha nem kötik meg a szatmári békét, ha a szabadságharc végén nincs egy kompromisszum, akkor a nyolcéves háború minden eredménye elenyészik. De ha nincs Rákóczi, aki zászlót bontson, aki megvívja a szabadságharcot, akkor ki köt békét, és milyen alapon? A kettő egymást feltételező tényező a magyar történelemben. Csak a nagyon fekete-fehéren gondolkodó ember mondja azt, hogy van a hős Rákóczi és az áruló Károlyi — mutatott rá dr. Mészáros Kálmán.

Az előadást követően a résztvevők megkoszorúzták II. Rákóczi Ferenc szobrát a Láncos-templom mögötti téren. A szobrot megkoszorúzták a szatmárnémeti Rákóczi Ferenc Általános Iskola (10-es Számú Általános Iskola) diákjai és tanárai is.

Elek György