Szerda délután a szatmárnémeti RMDSZ-székházban, a Szent István Kör szervezésében, történelmi előadásra került sor, melynek keretében a szlovák-magyar viszony alakulását és történetét mutatták be az első bécsi döntés 75. évfordulója kapcsán (az évforduló november 2-án volt).

Az előadó, Danku Pál mérnök nem kifejezetten az első bécsi döntés megszületésének konkrét körülményeiről, hanem annak előzményeiről számolt be „A magyar-szlovák viszony a XX. század első felében a szlovák történetírás szemszögéből” című előadásában. Az előadó ismertette azt a közismert tényt, hogy a történelmi Magyarország keretei között a magyar és a szlovák nép élete, sorsa ezer esztendőn át szorosan összefonódott. A szlovák felfogásban azonban a történelmi együttélés, a közös történelem tudata és vállalása a nemzeti öntudatra ébredéssel, majd politikai küzdelmekkel, az erősödő magyarosító törekvésekkel párhuzamosan gyengülni kezdett. A szlovák historiográfiában különböző ahistorikus, romantikus-újromantikus, túlideologizált, retrospektív tendenciák jelentek meg vagy erősödtek fel, illetve gyökeresedtek meg. Ezek alapvető célja — egyebek között — a „magyartalanítás” volt, vagyis a magyarországi történelemtől elkülönített saját „szlovák történelem” megteremtése, valamint az erre épülő történelmi és nemzeti-nemzetiségi tudat minél korábbi megjelenésének kimutatása. Ez nem azt jelenti, mintha a „magyar oldalon” minden rendben lenne, s már nem akadna tennivaló, ellenkezőleg. A magyar történet- és irodalomtörténet-írásnak is van még pótolni, korrigálni valója bőven. Az előadó történelmi dokumentumokkal, irodalmi idézetekkel, rövid videóbejátszásokkal tette szemléletesebbé bemutatóját, kitérve a szlovákok és csehek magyarokhoz, illetve egymáshoz való viszonyára is, rávilágítva a kisebbségi lét árnyoldalaira.