Akik ismerik őket — az egykori tanítványok, az aktív és nyugalmazott szatmári pedagógusok, a szórványgyülekezet tagjai, az unitárius lelkészek, a református lelkipásztorok —, azt mondják róluk, hogy aranyosak. Advent második vasárnapján, Mikulás-járáskor a Gergely házaspár kimondottan aranyos volt. Az aranylakodalomnak mondott eseményt, házasságkötésük ötvenedik évfordulóját szeretetteljes közösségben, hálaadó szavakkal ünnepelhették.

A Wolfenbüttel utcai evangélikus imateremben tartott unitárius istentiszteleten Pálffy Anna-Mária lelkésznő örömmel közölte: „rendkívüli szertartásra, házassági jubileumra kerül sor”. A háromnegyed-száz lelket számláló gyülekezetben, tudomásunk szerint, korábban nem került sor házassági jubileumra.

Az alkalomhoz illő rövid egyházi beszéd elhangzása után Gergely Sándor református vallású nyugalmazott testneveléstanár és Gergely (született Lakatos) Ilona unitárius vallású nyugalmazott orosz-román nyelv és irodalom szakos tanárnő, egymás jobb kezét megfogva, az Úrasztala, a szószék és az oltár közti szent térben mondták a hálaadás szavait: „(…) hálát adok Istennek, gondviselő Atyámnak, hogy ötven évvel ezelőtt hitvestársat és gyermekeimnek édesanyát adott feleségem (…), / édesapát adott férjem (…) személyében. Köszönöm az erőt, amelyet általa adott, a hűséget, amelyet benne megtapasztaltam, a hitet, amelyet ő táplált bennem és a szeretetet, amely által életünk célt és értelmet nyert. Fogadom, hogy ezután is hű társa leszek örömben és bánatban, egészségben és betegségben egyaránt, szívem utolsó dobbanásáig. Ámen.”

A szórványgyülekezet elöljárói részéről Sándor Gyula gondnok mondott köszöntőt, átadva az alkalomra szánt ajándékot. E sorok írója Ady Endre Őrizem a szemed című versét olvasta fel. Az esemény szeretetvendégséggel, bensőséges beszélgetéssel zárult. E beszámoló nem lenne teljes két gondolatsor nélkül.

Az első a jó pedagógusra „mutat”, a második a házastársi bizalomnak, a hitves iránti hálának és köszönetnek ad hangot.

„Ha egyszer a pedagógus szereti a munkáját, akkor jó pedagógus lesz. Ha szereti tanulóit úgy, mint apja és anyja, akkor jobb pedagógus lesz annál, aki minden könyvet elolvasott, de nem szereti sem a munkáját, sem a tanítványait. Ha pedig egyesíti önmagában munkájának s tanítványainak szeretetét, akkor tökéletes pedagógus.”

(Lev Tolsztoj)

„Sorsunk egybeforr, együtt megyünk tovább, az élet viharában Te vigyázol reám.

Köszönöm, hogy szeretsz, s hogy hiszel nekem, hogy megosztod az életed velem.”

(Vörösmarty Mihály)

Pálffy Tamás Szabolcs

Megjegyzés: A szerző újságírói alapképesítéssel rendelkező unitárius lelkész