Pénteken a Szatmár-Németi Református Egyházközség gyülekezeti termében mutatták be Toró T. Tibor Két pogány közt egy hazáért című könyvét. A kötet az elmúlt 25 év súlyos hibáira is rávilágít.

Az eseményen Sipos Miklós lelkipásztor házigazdaként köszöntötte a résztvevőket, Veres-Kupán Enikő méltatta a szerző munkásságát, majd László Zita színművésznő Wass Albert- és Reményik Sándor-verseket olvasott fel. A kötetet Csirák Csaba helytörténész mutatta be, aki hangsúlyozta: Toró T. Tibor könyve nemcsak a politikát értőkhöz szól, hanem azokhoz is, akik áldoznak időt közelmúltunk, jelenünk megismerésére és várható sorsunk megsejtésére. Nagy erénye, hogy a szerző nyílt lapokkal játszik, nem gyárt politikai vagy erkölcsi hullákat, hogy rajtuk keresztül szerezzen elismerést, tekintélyt magának. Az avatott ember jogán vallja, hogy a politika nem kedvtelés, nem népi szórakoztató műsor, hanem szakma. A Két pogány közt egy hazáért című kötet négy fejezetből áll, de tematikája szervesen összeköti a négy részt. Az első részt nevezhetjük bemutatkozónak (ebből az Előszó Németh Zsolt államtitkártól származik), a második politikatudományi munkák gyűjteménye. A harmadik rész rögtönzéseket, gyors, a napi politikai helyzetre reagáló írásokat tartalmaz, míg a negyedik rész az autonómiamozgalom néhány dokumentumát nyújtja át az olvasónak. Csirák a kötet szövegét idézve kifejtette, hogy Toró szerint az RMDSZ magas beosztású vezetőinek többsége, néhány kivételtől eltekintve, az előző diktatúra emberei, és azok tanítványai, a politikai rendőrség emberei, kiszolgálói és azok utódai, azonban ők csak és kizárólagosan egyéni érdekek, álmok megvalósítására használják a szervezetet. Ami lent, az életben történik, nem érdekli őket. Némi politikai kultúra birtokában ma már nyilvánvaló, hogy a romániai magyarok sorsa nem bízható egyetlen politikai erő kezére, mert a romániai magyarság az életét végre valahára értékrendjének és értékeinek sokszínűsége szerint szeretné megélni. A mi sorsunk nem lehet egyetlen szerveződés belügye, nem lehet pártérdek áldozata, nem sajátítható ki senki és semmiféle szerveződés által — üzeni a szerző. Csak az olyan személyiség alkalmas politikai vezetőnek, aki választások előtt nem csak leülni, hanem egyezséget kötni is képes más magyar partokkal. Toró alapos vizsgálat tárgyává tette az RMDSZ kormányban való szereplését. Rámutat az ebből származható előnyökre és hátrányokra a közösség és az egyén számára. Nem csak a politika iránt érdeklődők, hanem a lokálpatrióta szatmáriak örömére szerepel a kötetben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács autonómiaharcának egyik alapdokumentuma, az 1996. március 11-én, Szatmárnémetiben megfogalmazott Erdélyi Memorandum, amely megmaradásunkra és fejlődésünkre egyetlen megoldási lehetőségként a különböző autonómiaprogramokat, a Székelyföld autonómiája mellett például a Partium autonómiáját látja, valamint fontosnak tartja a határmódosítás nélküli nemzetegyesítést. Hála Istennek, ma már Magyarországnak van egy olyan kormánya, amely partner ezekben a törekvésekben, amely támogatja a magyar iskoláztatást országunkban, amely felkínálja a kettős állampolgárság lehetőségét. Most már itt, Romániában van szükség olyan politikai mozgalmak megerősítésére, amelyek valóban az itteni magyarság valódi érdekképviseletére teszik fel életüket, a különböző autonómiák kiharcolására. Toró T. Tibor izgalmas, olvasmányos szakkönyve visszapillantó, elemző és előremutató.

Elek György