Alkoholizmus, nikotinfüggőség, játékszenvedély, drogozás – mind olyan szenvedélybetegségek, amelyek nem csak az ezektől függő ember testi – lelki életét keserítik meg, teszik tönkre, hanem a környezetükét is. Legyen szó bármilyen szenvedélyről, a függőség nagyon könnyen és nagyon gyorsan kialakul — sokkal hosszabb folyamat az illető (és gyakran családja) részéről annak beismerése, hogy ő függő, és még hosszabb folyamat a függőségből való kilábalás.

A Bonus Pastor Alapítvány több mint 25 éve foglalkozik a szenvedélybetegség különböző formáival küzdők és családtagjaik megsegítésével. Három fő tevékenységi területe a prevenció, a terápia és az utógondozás, és mindhárom területen többféle programot működtet, amelyek célja a szenvedélybetegség gyógyítása mellett a szerhasználat miatt eltorzult személyiség újraépítése és a társadalomba való visszaépülés segítése. 
A szatmárnémetiben működő Törekvők a Bonus Pastor Alapítvány utógondozói csoportja, amely nemrég tízéves születésnapját ünnepelte. Annak érdekében, hogy többet tudjunk meg a csoport évtizedes múltjáról, megkerestük dr. Puskás Csabát, a szatmárnémeti Törekvők csoport vezetőjét, aki szívesen számolt be a csoport működéséről.

Mint kiderült, a szatmári Törekvők csoportja a 13. utógondozó csoport Erdélyben, amely jelenleg is várja azokat a szenvedélybetegeket — és nem csak —, akik terápiára jártak, hiszen a csoport az egyik feladata, hogy továbbra is biztassák az embereket a kitartásra, hogy azok ne essenek vissza függőségükbe.
Dr. Puskás Csaba arról is beszámolt, hogy hogyan lett ő a csoport vezetője. Mint mondta, a történet a szatmárnémeti születésű Gombola András vívóedzővel kezdődött, aki fiatal korában országos bajnok is volt, ám élete során nagyon mély pontra került, aminek követketében 2012-ben megjárta a magyarózdi Terápiás Otthont (ott működik a  Bonus Pastor Alapítvány), ahonnan hazatérve úgy érezte, feltétlenül szüksége van egy csoportra, különben visszaesik –  ez volt az Új Remény Egyesület indítója, amelyen keresztül dr. Puskás Csaba, az egyesület elnöke, Békéssy Erzsébet segítségével csoportot indítottak a Kossuth-kerti Zöld Házban. Értelemszerűen Gombola András is el kezdett járni a csoportba, amelynek aztán ő lett az első csoportvezetője, ám miután  nyolc évvel ezelőtt elköltözött Magyarországra edzősködni – tíz éve szermentesen él – , Puskás Csabára maradt a csoport vezetése.

Kevés ember látja be, hogy baj van

Visszatekintve a csoport tízéves múltjára, a kezdeti nehézségeket leszámítva, a csoportvezető szerint főleg azzal van probléma, hogy nagyon kevés ember látja be:  szüksége van segítségre. A legtöbb alkoholista azt hiszi, hogy bármikor fel tud hagyni az ivással, erre azonban nem képes egyedül, segítségre van szüksége. — de „csak azon tudunk segíteni, aki ezt igényli és erre igényt tart”, hangsúlyozza Puskás, hozzátéve: erre a segítségre való a csoport.
Természetesen amikor már rászánta magát a beteg, hogy elmenjen terápiára, vagy akár csak a csoporttalálkozóra, könnyebben következhet be a javulás. Kiderült, hogy a tagok közül vannak olyanok, akiknek csupán a csoportlátogatás segített kigyógyulni szenvedélybetegségéből, nem volt szükség terápiára is.
Dr. Puskás Csaba arról is beszámolt, hogy bár tíz év alatt gyarapodott a létszám, mindig van üres hely. Hasonló a helyzet a magyarózdi otthonban is, hiszen ott sem volt soha túljelentkezés. Ott egyébként kétfajta terápiára várják a szenvedélybetegeket: van rövid – 12 nap –  és hosszú terápia – 6-9 hónap – ahonnan hazatérve a csoport igyekszik megerősíteni a megállást, a kitartást a tiszta, szenvedélymentes életmód mellett.     

Hozzátartozókat is várnak

A csoportvezető azt is kihangsúlyozta, hogy nem csak azokat várják a csoportos gyűlésekre, akik terápián vettek részt, hanem azokat is, akik úgy érzik problémájuk van, illetve a betegek hozzátartozóit is szívesen látják ezeken a gyűléseken. A hozzátartozók részvétele azért fontos, mert minden függő kitermeli a maga társfüggőjét, aki tudtán kívül is fenntartja a függőséget, ezért nekik is gyökeres szemléletmód változásra van szükség, ahhoz hogy változást idézhessen elő a függő betegben.
A csoportba való eljutást illetően egyébként leginkább az a tendencia, hogy miután már a szenvedélyfüggő a családját és környezetét teljesen tönkretette, akkor kérnek segítséget a beteg nevében, ám az illető így sem minden esetben hajlandó megjelenni a gyűléseken — azonban a terápia csak akkor eredményes, ha a beteg önmagáért szeretne változást hozni.

Nem tanácsot adnak, jó útra terelnek

Kétségtelen, mindkét oldallal nehéz elfogadtatni, hogy beteg az illető, hiszen a család sokszor rossz irányból közelíti meg a beteget, a beteg pedig egyedül nem képes kimászni a mélyből. Éppen ezért a gyűléseken igyekeznek nem tanácsot adni, hanem a beteget vezetni rá saját kérdéseinek megválaszolására. Bár többféle függőség létezik –  alkohol, drog, dohányzás, játékszenvedély –  a mechanizmusuk ugyanaz, éppen ezért a leszoktatási módszer is ugyanaz marad. “Gyógyszeres terápia nincs rá, csak a lelki megváltozás, a szemléletmód megváltoztatás, a rábeszélés és az akarat, ami együttesen tudja kihúzni az embert erről a mélypontról.” – magyarázta Puskás Csaba.

Az első gyűlés a legnehezebb

Érthető módon a gyűlések legnehezebb része az első találkozás, amikor a beteg először mondja el társai előtt, hogy miért is jelent meg a beszélgetésen, először teszi magát igazán sebezhetővé idegenek előtt.
A gyűléseken be szoktak mutatkozni az emberek és elmondják miért jöttek el a csoportos beszélgetésre — ahogy azt tapasztalják, hogy sorsuk, átélt érzéseik hasonlóak, egyből könnyebben tudnak nyitni egymás felé és általában kevésbé borongós lelkiállapotban, felszabadultan távoznak.
Ezeken a találkozásokon általában napi és heti történeteiket osztják meg egymással a résztvevők, sikereiket és kudarcaikat egyaránt őszintén vallva meg a többieknek, legyen az bármilyen banális dolog (bement-e a kocsmába, vagy sem, ivott, vagy sem).

Bár hagyományosan Puskás Csaba a csoportvezető, de akik már legalább egy éve tiszták, azok is vezethetnek csoportot. Mint kiderült, nincs recept arra, hogy mennyit kell járni ezekre a találkozókra: van aki egy – két évet járt, azóta nem kereste őket, de tudnak róla és jól van; van aki évek óta tiszta, de továbbra is visszajár a gyűlésekre, de sajnos vannak olyanok is, akik hamar lemorzsolódtak és feladták a szenvedélyükkel folytatott harcot. 
Mivel a leszoktatási módszer nem változik a szenvedély típusának függvényében, nincsenek kategóriák, sem külön korosztályok, csak egy befogadó közösség, ahol egy cipőben járnak az emberek, ezért nagyon jól megértik egymást és jól érzik magukat együtt.

Ahogy fentebb említődött, a gyűléseken a hozzátartozók is részt vehetnek, és Puskás doktor tapasztalatai szerint azok élnek is a lehetőséggel, ugyanis támogatják őket, főleg az elején, s ha aztán úgy érzik, hogy feszélyezik a beszélgetéseket, hagyják őket egyedül menni.

Sok esetben kiút a csoport

A gyógyulás egyébként sok esetben garantált, hiszen aki komolyan gondolja és bevállalja a változást, azok jó eredményeket érnek el. Egy olyan közösség, ahol szeretettel fogadják egymás döntéseit, ahol folyamatos megértésben és megerősítésben részesülnek az emberek, sőt, a többiek sikere is motiválja őket, biztos ponttá és támasszá válik életükben és segít kimászni a “gödörből”, ami aztán még több pozitív tapasztalatot von maga után: ha a beteg megváltozik, nem csak az ő, hanem környezetének élete is egyenesbe jön (visszakapja családját, barátait).
A csoportban való részvétel ingyenes, „csak” az időt kell rááldozni. Jelenleg 15-16 ember jár el ezekre a gyűlésekre, amelyből öt-hat alaptag, a többi pedig váltakozva bővíti a közösséget. Dicséretes eredmények is születtek a Törekvőknél, hiszen vannak akik egy, három, de a legrégebbi tag már kilenc éve nem fogyaszt alkoholt, és terápiára sem járt, csupán csoport munkájának hatására él boldog életet.

Dr. Puskás Csaba legalább ilyen intenzitással szeretné folytatni a csoportos munkát az elkövetkezendő tíz évben is, hogy minél nagyobb számban töltsék meg a termet és minél több embert térítsenek a jó, helyes útra – vissza önmagukhoz.

A munka folytatódik, a csoport minden hétfőn délután 18 órától, a Kossuth-kerti Zöld Házban találkozik — szenvedélybetegeket és hozzátartozókat egyaránt várnak.

Szabó Beatrix