Sok szó esik manapság a kultúráról, többnyire annak a háttérbe szorulásáról és az ebből fakadó hiányosságokról, a kulturálatlanság következményeiről. Arra a kérdésre, hogy mi a kultúra, nagyon sok választ lehet adni, s ezek közül nagyon sok el is fogadható ilyen vagy olyan megközelítésből. Beszélünk magaskultúráról és tömegkultúráról, de e két tág fogalmon belül is vannak megkülönböztetések. Vitathatatlan, hogy a magaskultúra az, ami előreviszi a világot. A tömegkultúra többnyire az egyszerű emberek szórakoztatását szolgálja, a múltban — gondoljunk a népi kultúrára — maguk az egyszerű emberek teremtették meg a maguk kultúráját. Érdekes, hogy ma már maguk a tudósok is nagyobb gondot fordítanak a népi kultúra összegyűjtésére, annak megőrzésére, mint a magaskultúra népszerűsítésére. Gyakran úgy tűnik, hogy a magaskultúra és a tömegkultúra gyakorlói szembefordulnak egymással. Nem arra törekednek, hogy megtalálják azokat a közös elemeket, amelyek szórakoztatva viszik előre a világot, hanem meg akarják semmisíteni egymást, pedig a torony lakói nem tudnak megélni az alattuk lévő tömegek nélkül, mint ahogy a tömegek is szétszóródnának a vezérek nélkül.

A kultúrában is megjelent a demokrácia, aminek a legláthatóbb jele a kirekesztősdi. A magaskultúra művelői és fogyasztói azt hangoztatják, hogy mindent a művészetért. A magaskultúra művelői alkotnak, míg a tömegkultúra szórakoztató szerepet játszik. Szórakozni viszont minden ember szeret, ezért népszerűbb a tömegkultúra.

Ezek után feltehetjük a kérdést: lehet-e demokrácia a kultúrában? Megengedhető-e az, hogy a többség döntsön arról, mi a kultúra?

A kultúra egyik fontos feladata, hogy tanítson meg szembenézni a valósággal, és gondolkodásra késztessen. Eddig valóban ezt tette, de ezt teszi-e a mai virtuális világban is? A mai kultúrafogyasztók megtanulnak-e szembesülni önmagukkal, környezetükkel, a közösséggel, amiben élnek, annak problémáival? Képesek-e apróbb, de biztos dolgokról lemondani nagyobb célokért?

Vannak, akik azt hiszik, hogy el fog tűnni a szakadék a magas- és a tömegkultúra között, s vannak, akik mindent megtesznek, hogy az megmaradjon, még akkor is, ha a magaskultúra sávja egyre keskenyebb. Hogy ez miért van így, arra is van magyarázat. A kultúrát minden társadalmi rendszer megpróbálta felhasználni politikai és gazdasági céljai megvalósítására. A kultúra jó eszköz a hatalom megszilárdítására, ezért van az, hogy a mindenkori hatalmak elsősorban a tömegkultúrát támogatják. Ilyen formában az érték szó értelme is megváltozik. Az ókorban még egy szűk réteg számára adatott meg a tudás, az ideológiák világában pedig a hatalom döntötte el, hogy kik gondolkodhatnak, a tömegek arra voltak kényszerítve, hogy akarva-akaratlan elfogadják azt. Most újabb kihívásokkal kell szembenézzen az ember: hogyan kezeli a „multikultúrát”, a „másságkultúrát”, a „gyűlöletkultúrát” és az interneten adott és kapott életérzést…

Elek György