Tegnap volt a tömegtájékoztatás világnapja. Ezzel kapcsolatosan Marshall McLuhan így ír: „A tömegtájékoztatási robbanás egyik hatása az lett, hogy az emberek tudatában a földgolyó összezsugorodott.” Ma már ott tartunk, hogy a rádiót, a televíziót, de főként az internetet megelőző időszakhoz képest — amikor hosszú idő telt el, amíg a hírek eljutottak egyik térségből, országból, kontinensről a másikra — az egész világon élőben lehet látni eseményeket, történéseket… A korszerű tömegtájékoztatási eszközök lehetővé teszik, hogy bizonyos ismeretek megszerzése nem egy logikai sorrendben történik, hanem a szakemberek által használt kifejezéssel „az egyidejűségek többszólamú súlyával”. A tudománynak ez a csodálatosnak mondható vívmánya sok szempontból előnyös, de megvannak a rossz oldalai is, ilyen például a tömegember kialakítása. A rádiók, a tv-csatornák legtöbbje elvesztette a függetlenségét — ha egyáltalán függetlennek indult —, valamilyen politikai vagy gazdasági érdeket szolgál ki, keveset ad az objektivitásra, az arányosságra, a hitelességre… A média nagy része igyekszik bizonyos érdekcsoportoknak megfelelően befolyásolni az embereket, igyekszik azok tudatába sulykolni bizonyos érdekeket. Nagy kérdés, hogyan lehet arra nevelni az embereket — főként a fiatalabb generációkat —, hogy lássanak bele a valóságba, ne legyenek befolyásolhatók, alakuljon ki bennük egy erős önismeret és világszemlélet, tudják, hogy mit akarnak, és azon az úton haladjanak, amely a céljaikhoz vezet. A média — ide soroljuk az internet által biztosított lehetőségeket — felerősíti bennünk az információk mielőbbi elérését, de meg kell tanulni megismerni a valóságot, megkülönböztetni egymástól az igaz és hamis híreket. Ennek legfőbb feltétele a fiatalok tanítása, hogy ismerjék meg az értékeket, legyen önálló véleményük, és ne váljanak tömegemberekké. Vannak, akik már felismerték, mások talán későn ébrednek rá, hogy a szűretlen információ lélektelenné teszi az embert. Ahhoz, hogy ez a felismerés, ébredés időben történjen meg, változtatni kell a nevelési és az oktatási módszereken. Nem csupán a gyerekeket kell nevelni, hanem a felnőtteket is. Most úgy tűnik, átbillent a mérleg, a gyerek neveli a szülőt, mert a szülő nem készült fel a változásokra.