Miután megalakult az új román kormány, látszólag úgy tűnik, mintha megnyugodtak volna a kedélyek. Csak a politikai kulisszatitkok mélyére belátók tudják, hogy azok, akik abban reménykednek, hogy az új kormány jobb lesz mint a régi, hamarosan nagyot fognak csalódni. Klaus Iohannis csőbe húzta Liviu Dragneát. A PSD-elnök meg volt győződve, hogy az államfő nem fogja megnevezni első alkalommal a miniszterelnök-jelöltet, emiatt a lehető legalkalmatlanabb személyt választotta, abban a reményben, hogy a jobbnak tartott személyt másodjára fogja jelölni, annak már nem mondhat nemet az államelnök. Iohannis hagyta, hogy egy olyan személy legyen a PSD-ALDE koalició miniszterelnöke, akire nem csak rá lehet mondani a tücsköt és a bogarat, hanem azt messziről lehet is látni rajta. Ha a Grindeanu-kormányt amiatt buktatta meg Liviu Dragnea, mert az nem teljesítette időben a rábízott feladatokat, akkor a Tudose-kormánytól már indulásból is kevesebbet lehet elvárni. Arra is kell gondolni, hogy a parlamenti többség alig-alig biztosított, olyan törvények elfogadása, amihez szükséges a kétharmados többség, csak segítséggel lehetséges. Az RMDSZ megszavazta a kormányt és felajánlotta a támogatását, abban az esetben, ha teljesülnek azok a követelések, amelyek már a bizalmatlansági indítvány megszavazása előtt is felmerültek és nagy felháborodást okoztak. A nagy kérdés az, hogy a PSD hajlandó lesz-e szembefordulni a román ellenzékkel — ami a román lakosság részéről is felháborodást okozna — és teljesíti a magyar követeléseket, vagy az RMDSZ-t csak biztatni fogja — mint ahogy azt tette eddig minden román párt —, és az RMDSZ egy újabb kormány megalakulása után mindent kezd elölről — mint ahogy azt tette eddig is. Meseszerű történet a romániai magyarság küzdelme. Elmondhatjuk, hogy egy politikai pártnak az a célja, hogy kormányszerepet vállalhasson, mert ott dőlnek el a dolgok, de mit érünk azzal, hogy néha-néha, amikor szükség van egyik-másik kormány támogatására, születnek kedvező törvények, de kormányváltás után azokat senki nem tartja be, gyakran még akkor sem, amikor ott vagyunk a döntéshozatalban. Toljuk a mások szekerét és amikor az beindul, ledobnak róla.

Elek György