Halloween —az Amerikából begyűrűzött „rémséges buli” elterjedését sokan ellenzik, de sokan rajonganak is érte, azt ugyanakkor nagyon kevesen tudják, hogy a tökfaragás, illetve töklámpás magyar nyelvterületen is több évszázados hagyomány.

Töklámpásokkal világították ki a királyi fogoly börtönét

Árpád-házi Salamon király - I. András és Anasztázia kijevi hercegnő gyermeke - unokatestvéreivel, Gézával és Lászlóval - I. András testvérének, Bélának fiaival - hadakozott a trónért, s hol egyikük, hol másikuk kerekedett felül. Aztán 1074. március 14-én a mogyoródi csatában Géza és László, valamint a segítségükre siető Ottó morva herceg seregeikkel döntő győzelmet aratott Salamon felett, magukhoz ragadva a hatalmat, ő pedig a vesztes csatából visszavonulva Moson és Pozsony környékén tartotta magát.
Hogy rendezzék az anarchikussá váló helyzetet, 1076-ban tárgyalni kezdtek, azonban ez a folyamat Géza halálával megszakadt. Végül hosszas alkudozás után Salamon király ellátásért cserébe, 1081-ben lemondott a trónról — ennek ellenére László 1082-ben összeesküvés vádjával lefogatta, és a visegrádi vártoronyba záratta (amelyet mai napig Salamon-toronynak neveznek).

Az ajtókat befalazták, László parancsára pedig éjszakánként az őrök töklámpásokkal világították ki a tornyot, hogy okulásként mindenki messziről lássa, kit is tartanak ott fogva.
A töklámpások viszont nem csak a foglyot világították meg, de a Dunán hajózóknak is támpontként szolgáltak. 
Egy másik monda szerint viszont Salamon király  adott életjeleket magáról úgy, hogy este töklámpást gyújtott, ezzel jelezve a Dunán hajózó katonáknak, hogy még életben van.

Kelta és ír hagyományok

Maga a Halloween egy ősi kelta hagyományokból kialakult ünnep, amelyet elsősorban az angolszász országokban tartanak meg október 31-ének éjszakáján, de ez a furcsa divat mára már az egész világon elterjedt. Az „ünnep” őse feltehetően a kelta hitvilág boszorkányainak és kísérteteinek ünnepe, az úgynevezett asamhain, amely a kelta halálisten, Crom Cruach kultuszához vezethető vissza, akinek emberáldozatot illett bemutatni. A legenda szerint október 31-én Samhain  összehívja ünnepelni a halottakat, akik különböző rémisztő formákban jelennek meg, rossz lelkek, kísértetek, gonosz állatok figuráit veszik fel. A rituálé tiszteletére a papok a szent tölgy alatt áldozatot  mutatnak be, majd körül kell táncolják a tüzet, hogy áldozatukat a holtak és rossz lelkek fejedelme elfogadja.
A kereszténység elterjedésével évszázadokig tilos volt ez az ünnep, később Halloween néven vált ismertté a téli sötétség kezdetét jelölve. A jelenkori, úgynevezett újpogány vallásokban (melyek a kereszténység előtti, illetve keresztényellenes rituálékat akarják többek között feleleveníteni) is megtaláljuk a Halloween ünnepét.  

Ami a töklámpás és a tökfaragás eredetét illeti, a legtöbb forrás egy ír legendára vezet vissza, amely szerint egy Jack O`Lantern, a részeges és bűnös életű kovács afférba keveredik az ördöggel, és miután meghal, se a mennybe, se a pokolba nem nyer bebocsátást. Könyörög hát az ördögnek, hogy legalább valami fényt adjon neki, ha már kóbor lélekként kell bolyongania itt a Földön, míg végül az ördög egy kivájt marharépába egy apró parazsat helyez a pokolban égő tűzből, hogy ez legyen Jack lámpása, aki ezután bosszúból ijesztgeti az embereket. Jack lámpása tehát először nem töklámpa, hanem marharépa-lámpa volt, amit később felváltott a tök, és az idők során a töklámpás faragása is divattá lett.
Az amerikai társadalomban ez az ünnep futótűzként terjedt el, szokássá vált az is, hogy jelmezbe öltözött gyerekek járják a házakat és tréfás mondókákkal csokoládét kérnek azért, hogy az általuk megjelenített rémfigura aztán ne kísértsen a felkeresett házban.

Nejlonkoponya és egyéb bóvlik

A furcsa ünnepből aztán amerikai hatásra végül is gyorsan vált a fogyasztói társadalomban igen jól jövedelmező biznisz itt Európában is. Az áruházakban ma már megdöbbentően nagy a választék olyan termékekből, amelyekkel látványosan lehet ünnepelni a rémségeket, a sötétséget, és míg a társadalom egy része egyre erőteljesebben próbálja elutasítani ennek az irányzatnak a terjedését, akadnak olyanok is szép  számmal, akik jópofa, szórakoztató bulinak tartják ezt a szokást, ahol véres hullák, csontvázak, kísértetek álarcában lehet ünnepelni, lazítani. 
Tetszik vagy sem, a szórakozásra mindig kapható ifjúság körében nagy népszerűségnek örvend a „rémes buli” szokása, ugyanis nagyon sok divatos szórakozóhelyen tartanak úgynevezett Halloween-partykat, ahol mintha a horrorfilmek szereplői támadnának fel a jelmezekbe bújt bulizókban.

Szabó Kinga Mária