A lelkész azokra a vádakra reagált, amelyek szerint nem vállalta a felkelés szellemét 1989. december 16-án, hiszen többször is hazaküldte a református parókia előtt tüntető tömeget.

Elmondta: nagy elégtétel volt számára látni a szolidaritástüntetést, amely a személye és a temesvári református gyülekezet mellett kialakult. Ugyanakkor felelősséget is érzett az összegyűlt emberekért, nem szerette volna bajba sodorni őket, féltette az életüket, a biztonságukat. Ott állt előtte Újvárossy Ernő munkatársának példája, aki máig tisztázatlan körülmények között tűnt el 1989 szeptemberében, majd a holttestét két nappal később egy Temesvár melletti erdőben találták meg. Hozzátette: arra nem számított, hogy a tiltakozásuk megdönti a Ceaușescu-diktatúrát. Ezért küldte haza a tiltakozókat.

„A felelősség az én vállamon volt, hiszen én hívtam ide a híveimet. Ennek a felelősségnek a tudatában, látván, hogy nem tudom már ellenőrizni a tömegnek a megnyilvánulásait, kértem, hogy menjenek haza” – jelentette ki.

Úgy vélte azonban hogy „Isten akarata teljesült” abban is, hogy az emberek nem hallgattak rá, és nem mentek haza. „Én magam ilyen forgatókönyvet nem tudtam volna írni azokban a napokban. Ma is elismeréssel tartozom azoknak, akik a forradalmi mozgalmat elindították” – jelentette ki Tőkés László.

Temesvárt 1989. december 15-én indult a Tőkés László melletti szolidaritástüntetés, amely december 16-án Ceaușescu- és kommunizmusellenes tüntetéssé alakult, majd 17-én valóságos mészárlássá változott, amikor a hatalom a tüntetők közé lövetett a város több pontján.

Hírszerkesztő