Nehéz volt eldönteni: a gyerkőcök vagy szüleik égtek nagyobb alkotási lázban a Borókagyökér Egyesület családi töklámpásfaragóján, hiszen ötletesebbnél ötletesebb tökfejek készültek.

Nap végére közel hetven, kisebb-nagyobb tökfej vigyorgott — rémisztően vagy vidáman — a Borókagyökér Egyesület Lépésházában, megszámlálhatatlan tök tűpárna, szivacstök és tökkifestő készült — a lila hagymás zsíros kenyérnek s a tökmuffinnak pedig írmagja sem maradt, pedig azokból is megszámlálhatatlanul sok készült.

A borókások ötödik alkalommal szervezték meg a családi töklámpásfaragót, mely versenynek nem is igen nevezhető, hiszen minden faragó oklevelet és apró ajándékot kapott — annál inkább együtt töltött, vidám és szórakoztató családi foglalkozásnak. S a szemlélődőnek igencsak nehéz volt eldönteni, a gyerkőcök vagy inkább szüleik égnek nagyobb alkotási lázban. Bár a főfoglalkozásnak maga a tökfaragás számított, sokan ülték körbe a töktűpárna-készítő asztalt is, és még többen készítettek szivacstököt, akinek pedig egyikhez sem volt kedve, azt szíves tökkifestők várták.

Na meg a konyhasarok, ahol a tökkmuffin készült — szinte ipari mennyiségben, ám amint kikerült egy-egy tálca a sütőből azon forrón, pillanatok alatt már csak az illata maradt. Szerencsére kiskuktákban nem volt hiány, a legénykék is sorban álltak s méricskélték a cukrot, lisztet, ütötték bele a tojásokat, Ádám bácsi segítségével mixereltek, majd kanalazták sütőformákba a masszát — aztán szinte bűvölték a sütőt, hogy mielőbb elkészüljön a finomság. De ugyanilyen megbűvölten tértek vissza a terem végében felsorakoztatott faragott tökfejekhez is, melyeket gyertya világított meg belülről, mintegy „ellenőrizve”: közben valaki más nem készített-e érdekesebbet vagy netán rémisztőbbet, mint az ő alkotásuk — s volt olyan is, aki bizony nem érte be egy tökfejjel, hanem kettőt is faragott, sőt, a szamosdobi legénykék két hatalmas töknek is nekiestek, komoly munkájuk eredményeként pedig csokornyakkendős fejek vigyorogtak. Szamosdobról most 21 fős csapat érkezett Laskodi Judit vezetésével, aki fakultatív módon — mivel a helyi általános iskolában nincs magyar tannyelvű osztály — magyar nyelvre, irodalomra, történelemre tanítja a diákokat. Ám nem ők voltak az egyetlen „nagycsapat”, hiszen díszes népviseletbe öltözve érkezett és táncra is perdült a Túrterebesi Általános Iskola alig öt hónapja alakult néptánccsoportja, Kása Zsolt tanítványai, akik most először léptek fel a település határain kívül — ügyességüket azonban már többször is (legutóbb a Turterebeschfesten) bemutatták.

 Szabó Kinga Mária