Az Egri Református Egyházközség apraja-nagyja összegyűlt tegnap délután a kívül-belül szépen felújított templomban és a templomkertben hálát adni az elmúlt öt esztendő munkáinak befejezéséért.

Az ünnepségen jelen voltak az egyházkerület lelkészei is, hiszen mindig jeles alkalom, ha valamelyik szolgatársuk örömében — és öt évnyi megfeszített munkájának sikerében — osztozhatnak. „Az Istennek énekeljetek hálás szívvel zsoltárt, himnuszt és szent énekeket. Akár mondotok, akár tesztek valamit, tegyetek mindent Urunk, Jézus nevében, így adjatok hálát általa Istennek, az Atyának. ” Nem véletlenül választotta ezt a passzust — Pál apostol kolosszeiekhez írt leveléből — ünnepi igehirdetése alapgondolatául Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke: „Isten alkalmat ad, hogy lelkünkben lakozzon, ti pedig 2010–2015 között bebizonyítottátok, hogy szeretitek Istent és akarjátok, hogy itt lakozzon. Nem hiába fáradoztatok annyit, itt most minden arról szól: Isten szeret bennünket, Isten szeret benneteket. Ez a sok-sok gazdagság, ami körülöttünk van — a kívül-belül szépen felújított templom, a csodálatos hangú orgona — az Isten ajándéka. Erőtök, pénzetek, munkátok és fáradtságotok fekszik mindenben — de ez a feladat lehetőség is volt, hogy Istent megajándékozzátok a magatok munkájával. Lesz-e hatása, hogy ebben a megszépülő és egyre inkább csak a szépséget figyelembe vevő világban az egyház kezdi megszépíteni épületeit? Igen, lesz, mert a megszépült épületek a közösségek javára szolgálnak, nem csak a reformátusok és nem csak a magyarok szolgálatára. Ott lehet javítani a templomot és a közösséget, ahol a vigyázat szeretetével tanítjuk egymást: az Úr bölcsessége adja meg a mindennapok kérdéseire a válasz.

Éneklő gyülekezetek voltak és vannak, éneklő atyafiak voltak és vannak, és bár többen lennének! Isten azt akarja, hogy harmónia legyen a világban — mint egy jó kórusban. Meg kell tanulnunk a harmóniát, az egymásra odafigyelést. Mai ünnepségünkön az i-re a pontot az orgona felszentelése tette. Szívetek állandóan énekeljen — a szív éneke, amely nem más, mint állandó dobbanása, a másokért és önmagunkért szóló imádság” — fogalmazott a püspök. Énekből pedig nem volt hiány, hiszen a Szatmári Református Egyházmegye lelkipásztorkórusa többször is csodálatos ének-ajándékot nyújtott át az ünnepségen jelenlévőknek, volt amikor a hívekkel közösen, Genda Szabolcs lelkipásztor pedig orgonajátékával „avatta fel” a hangszerek királynőjét. Az igehirdetést követően Nagy Sándor esperes köszöntötte örömmel az egybegyűlteket a Nagykárolyi Református Egyházmegye nevében is, a 132. zsoltár verseivel kérve a hit erejét és a gondviselés kegyelmét és áldását mindazokra, akik ebbe a hajlékban imádkozni betérnek. Gellén Sándor avasújvárosi lelkipásztor és nagybányai esperes köszöntőjében felidézte a 30 évvel ezelőtti eseményeket, amikor először lépte át az egri templom küszöbét és már akkor is gyönyörű ékszerdoboznak látta. „1993-ban legátus voltam itt, most pedig úgy jöttem, mint baráthoz, szomszédhoz, aki itt mindig jól érzem magam a gyülekezetben és a lelkipásztor családjánál is”— mondta, szeretettel említve azt a soha nem feledhető kedvességet és melegséget, amellyel Kovács Sándor lelkipásztor, esperes fogadta és fogadja azóta is.

„Minden templomban ott lakozik Isten neve, hogy kijelentse, megismertesse magát és meghallgassa imádságainkat” — fogalmazott Varga Attila egyházkerületi főgondnok, rámutatva: nagy feladatot végzett el Kovács Sándor lelkipásztor, hiszen szemnek és szívnek szép lett ez a templom, viszont soha nem csak templomépítés van, hanem azzal együtt mindig gyülekezetépítés is. A megújult templom pedig nem is a mostani, hanem a következő nemzedékeknek szól, akik haszonélvezői lesznek a mostani munkának. Csűry Miklós főgondnok szintén Kovács lelkipásztor és a gyülekezet öt éven keresztül elvégzett munkáját méltatta: „Egy faluban a templomot és a temetőt kell megnézni, hogy tudd, miféle emberek lakják. Egriben hitben, szeretetben és munkában becsületes emberek élnek — a templom, az orgona, a cinterem, a lelkészlak mind erről győzött meg.”

Az ünnepség végén maga a legtöbbet fáradozó és áldozatot hozó Kovács Sándor köszönte meg a presbitérium, a nőszövetség, a hívek és mindenki segítségét, kétkezi munkáját, adományaikat, amelynek köszönhetően megújult a templom, és valóra vált az az alig remélt álma is, hogy ismét a hangszerek királynője, azaz orgona szóljon az egri istenházában.

 Szabó Kinga Mária