Major Klaudia Szatmárnémetiben él, a Fehérgyarmati Kórház nőgyógyászati osztályán orvosrezidens. Az alábbiakban pályaválasztásáról, a nőgyógyászati munkáról, valamint ennek a nagyon fontos hivatásnak a különlegességeiről és érdekességeiről nyilatkozott.

— Hol kezdte a tanulmányait?

— Hatéves koromban az akkori 2-es számú német iskolában kezdtem el a tanulmányaimat, ugyanekkor kezdtem el sportolni, mégpedig vívni olyan edzőkkel, mint Ardeleanu Öcsi bácsi, Ardeleanu Zsuzsa néni, Stahl Kati néni, végül átkerültem Csiszár Ferenchez. Ekkor a tőrt párbajtőrre cseréltem, mert ha továbbra is a tőrnél maradtam volna, el kellett volna mennem Bukarestbe a válogatottal. Tizenkét évesen nem szerettem volna ilyen nagy lépést tenni, inkább próbálkoztam a párbajtőrrel. Ötödiktől nyolcadikig a 10-es Számú Általános Iskolában tanultam, középiskolába pedig a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumba jártam. 2008-ban kezdtem orvosi tanulmányaimat a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem általános orvosi karán.

— Gyerekkorában mi akart lenni?

Nem igazán gondolkoztam azon, hogy mi akarok lenni. El voltam foglalva a tanulással és a sporttal, nem foglalkoztatott az a kérdés, hogy „mi leszek, ha nagy leszek”. Nem sokat játszottam gyerekekkel, a szórakozás kimaradt az életemből. A törés ott volt, amikor készültem a vívó-világbajnokságra, és kötelező módon el kellett menni pszichiáterhez. Nagyon megtetszett a pszichiáteri vizsgálat, és eldöntöttem, hogy pszichiáter leszek. Teltek múltak az évek, nagyon sok klinikát meglátogattam, nyári gyakorlatot végeztem a szatmárnémeti és a marosvásárhelyi pszichiátrián, majd három hónapig gyakorlatoztam Magyarországon. Negyedév végén mégis úgy döntöttem, hogy ebből elég. Én a vívásban mindig maximalista voltam, sokszor a tanulást háttérbe szorítottam a vívás miatt. Én nem tudtam elégedett lenni a második vagy harmadik hellyel, én mindig győzni akartam. A pszichiátriától azért távolodtam el, mert úgy éreztem, hogy nem a legmegfelelőbb szakterület, amelyik engem jellemezni tudna. Hatodik évben nőgyógyászaton voltunk és átgondolva az összes szakterületet, úgy éreztem, hogy a nőgyógyászat áll a legközelebb hozzám. Tisztában voltam a halállal kapcsolatos érzékenységemmel, tudtam azt, hogy ha mindennap a halállal találkoznék, az megviselne, kikészítene. A szülészet számomra az orvoslás napos oldalát jelenti. Öröm, ha egy nő teherbe esik, majd egészséges gyermeknek ad életet. A fő célom mosolyt varázsolni az emberek arcára.

— Nem túl gyakori az, hogy lányok döntsenek úgy, hogy nőgyógyászok legyenek. Ön most már belemélyült ebbe a szakágba, nem gondolja úgy, hogy ez nem nőnek való szakterület?

— Nem. Amikor beadtam az önéletrajzomat, egy kicsit megrémültem, mert a kórházi adatokból az tűnik ki, hogy a legtöbb nőgyógyász férfi. Elkezdtem olvasgatni, nézegetni, hogy miért van ez. Én úgy gondolom, hogy mivel a nőgyógyászat is sebészi szakma, harmadik helyen áll — a sebészetet és urológiát követően —, és ezt is a férfiak dominálják, emiatt egy nő nehezen fogadtatja el magát. De tisztában vagyok vele, hogy előnyökkel is jár, hogy nő vagyok, ezeket az előnyöket fel is tudom használni. Előnyt jelent, hogy a nők könnyebben megnyílnak, kevésbé gátlásosak velem szemben. Persze az se hátrány, hogy kicsi a kezem és a finom, a manuális dolgok is jobban mennek. Azoknak a nőknek nehéz elfogadtatniuk magukat ebben a szakmában, akiknek eleve kisebbségi komplexusuk van, és ebből adódóan bizonyítási kényszerük van, de ez független a hivatástól.

— Mi van akkor, ha valaki felkéri terhesség-megszakításra?

— Munkánk része. A nem kívánt terhesség tizenkét hetes korig megszakítható jegyzőkönyv alapján, utána csak akkor, ha valamilyen genetikai betegség lép fel, orvosi utasításra. Fogalmazhatunk úgy is, hogy egy nem kívánt terhesség megszakítása is örömet tud okozni — megszabadítjuk az illetőt ettől a tehertől.

— Próbálkozott már azzal, hogy meggyőzzön kismamákat a gyerek megszülése érdekében?

— Igen. Volt is rá példa, hogy a kismama meghátrált, mert félt a beavatkozástól, a terhesség-megszakítástól, de olyan is volt, hogy rossz körülmények között élt, nem tudta volna megteremteni gyermekének a szükséges feltételeket, és csak egy teher lett volna számára. Mivel a páciens érdekeit tartjuk a legfontosabbnak, ezért mindig próbálok részben az ő „fejével” is gondolkodni, és tiszteletben tartani a döntését.

— Törődnek ön szerint a nők eleget saját egészségükkel?

— Ha a nőgyógyászati problémáknál tartunk, el kell mondani azt is, hogy fő tanács, hogy figyeljenek oda a megelőzésre. Véleményem szerint az embereknek kötelességük foglalkozni saját magukkal. Sokan egyenlőnek tartják a tünetmentességet az egészséggel. Ez azonban nem helyes. A betegségeknek öt fázisuk van. Itt szeretném felhívni mindenki figyelmét, hogy az ötből csak az utolsó két fázisban jelennek meg a tünetek. Az emberek és a szakemberek egyik fő feladata, hogy tegyenek azért, hogy a betegség az első három fázis után visszafejleszthető legyen. Ha azonban már kialakult a betegség, a legfontosabb, hogy a betegek akarják a gyógyulást, higgyenek benne.

— Melyek a leggyakoribb női betegségek?

— Leggyakoribb nőgyógyászati betegségek közé tudom sorolni, a HPV okozta megbetegedéseket, valamint a rosszindulatú daganatokat. Mint már említettem, nagyon fontos a prevenció, melynek jelentősége sok emberben nem tudatosul. Nagyon kevesen járnak rákszűrésre. Értelmiségi körökben is hanyagolják a nőgyógyászati vizsgálatokat, más körökben pedig még mindig érvényes a mondás, hogy úgyis meg kell halni, senki sem kerülheti el a sorsát. A mentalitáson nem könnyű változtatni.

— Igaz az, hogy a nőket több veszély fenyegeti mint a férfiakat?

— Véleményem szerint sokkal több veszély fenyeget egy nőt, mint egy férfit. Ott kezdeném, hogy egy nő életében első fontos esemény a szülés. Mindig jelentkezhetnek komplikációk, amit persze minden esetben próbálunk orvosolni, nem beszélve a császármetszésről, ami igen komoly beavatkozásnak számít. Nem utolsósorban említendőek a rosszindulatú nőgyógyászati daganatok. Negyven év felett érinti leginkább a nőket, emiatt is nagyon fontos a prevenció, évenkénti rákszűrés, nőgyógyászati vizsgálat. A legtöbb nemi szervi daganat kialakulásának okát sajnos nem ismerjük, kivételt képez a méhnyakrák, melynek hátterében 90%-ban a HPV (humán papillómavírus) áll, melynek kockázata a szexuális aktivitás kezdetétől fennáll, valamint genetikai tényezők is befolyásolják.

— Ön most Fehérgyarmaton rezidens. Miért választotta a fehérgyarmati kórházat?

— Az egyetemi évek során lehetőségem adódott Románia, valamint Magyarország területén is gyakorlatozni. Ez idő alatt sokat tanultam és tapasztaltam a klinikákon és különböző osztályokon. A román egészségügyben kezdők részére a pálya kiszámíthatatlan, ósdi felszerelésekkel kellene ellátniuk a feladatukat, és már az első pillanatoktól fogva lélekölő küzdelmet kell folytatniuk. Emiatt éreztem úgy, hogy a határon túli oktatás, betegellátás többet nyújthat számomra, ott a hozzáállás is más és a segítőkészség is nagyobb. Ezen indokok miatt esett választásom a Debreceni Egyetem rezidens képzési rendszerére, ehhez tartozik a Fehérgyarmati Oktató Kórház, ahol jelenleg munkát vállalok. Elsődleges célom, hogy minél magasabb szintű szakmai tudást sajátítsak el, amivel a világ bármely pontján helyt tudok állni.

— Jól választott, amikor nőgyógyász lett?

— Igen.

Elek György